Vaktalálat vizsgálatok

Előszó

1967 őszén, amikor szakdolgozatom anyagához magyar anyanyelvűek jellegzetes angol nyelvi hanglejtés hibáit kellett összegyűjtenem, először kerültem szembe a tanulási eredmények mérésének problémájával. Érvelésemet tényanyagra kellett építenem, amelynek összegyűjtése a pedagógiai mérésekben szokásos nehézségek elé állított: sok adatra volt szükségem, és olyanokra amelyek mindenki számára azonos módon értelmezhetők. Elsőként hangos olvasás felvételével kísérleteztem. Váratlan akadályként kiderült, hogy a felvételek egy részében rendszerszerűen használt beszéddallamokat alig lehetett felismerni azért, mert a vizsgált személy megakadt egy-egy nehezen képezhető idegen hangnál, kevéssé ismert szónál. Meg kellett győződnöm arról, hogy a tervezett vizsgálati módszer csak részben méri azt, amit tárgyául kitűztem. E kudarc kapcsán ismerkedtem meg a feleletválasztásos mérési módszerekkel. A magyar hanglejtésrendszer interferencia hatását magyar anyanyelvűek angol beszédére végül olyan feladatsoron sikerült bizonyítanom, amely ugyan csak beszéddallam felismerést vizsgált, de a feladatok válaszszerkezete - három alternatívás feleletválasztás - lehetővé tette, hogy
1. kiküszöböljem a mérésből azokat az elemeket, amelyeket nem akartam vizsgálni, de amelyek befolyásolták volna a mérés eredményét /megértésbeli és fonológiai nehézségek/
2. nagy számú kísérleti személyről szerezzek egybehangzó és rendszerezhető adatokat
3. az értékelésből kizárjam a szubjektív elemeket
4. a hibákat típus és gyakoriság szerint rendszerezzem.
A feleletválasztásos feladattípus nagyszerű lehetőségeinek felfedezése akkoriban munkámnak csak egy örvendetes epizódja volt. Néhány éve azonban - amióta a tanulási eredmények sokkal általánosabb körű vizsgálatával foglalkozom - a pedagógiai mérési módszerek problémáját egyre súlyosabbnak érzem. Az oktatásügyben minduntalan felvetődnek ugyanazok a kérdések: Mi a hátrányos helyzet? Milyen hatása van a különféle pedagógiai stratégiáknak a tanulás eredményességére? Hogyan lehet ellenőrizni a tanítási és nevelési célok elérését? Milyen módosító műveletek szükségesek a rossz irányba terelődött tanulási folyamatba való beavatkozáshoz? Hogyan lehetne az osztályzási rendszert egységessé és objektívvá tenni? Ezekre, és az ezekhez hasonló kérdésekre a szokványos értékelési módszerek objektív választ nem adnak. A szóbeli és Írásbeli feleltetés során nem tudjuk elkülöníteni a mérni kívánt tudáselemeket más irreleváns tényezőktől, az értékelés szakismereteket igényel, és ez pénz és munkaerő hiányában eleve korlátozza a felhalmozható adatmennyiséget. Az értékelők szubjektivitását semmi módon nem tudjuk kizárni a mérésből. Mindezen feltételek együttesen megakadályozzák, hogy a tények közötti törvényszerű összefüggéseket feltárjuk, azok alapján cselekvési modelleket dolgozzunk ki.

A feleletválasztásos feladatsorok segítségével végzett tudásszint vizsgalatok objektívek, viszonylag olcsók, adatgazdagok, finomabb teljesítménybeli különbségek feltárására alkalmasak. Vissza