Vakond 1993. május

Előszó

Az Olvasóhoz!
Íme: elkészült a Vakond című folyóirat, időszaki kiadvány, füzet, könyvsorozat stb. második száma-darabja. Jobb híján ismét az én írásomat közli. Még a témáiban és annak feldolgozási módjában is sok a hasonlóság, mi több átfedés az előzőével. Nem csoda, hiszen ez is Csizmadia Ervin „politológus" felkérésére készült egy, a hetvenes és nyolcvanas évek magyar ellenzékének néhány főbb vonulatát, illetve pregnáns személyiségét bemutatni szándékozó interjúkötetbe. A Jó szándékokkal kikövezett úton... („Alternatív karriertörténet" Magyarországon, 1952- 1992) fő- és alcímet viselő próbálkozásom, „esszém" az első felkérés elszabotálásából-visszautasításából született. Sem elegendő szereplési vágyat, sem átütő erejű, letisztult mondanivalót nem éreztem magamban, de azért „titokban" lefolytattam és írásba is rögzítettem egy belső beszélgetést, hogy szellemi átalakulásomnak némi nyoma maradjon. Amikor már nem tudtam folytatni, s a töredékeket nagy jóindulattal egésznek ítéltem, akkor már kettős céllal vittem el „Nusikához" újragépeltetni-kiszedetni: egyrészt, hogy ezzel is törlesszem egy korábban, a Nyitott társadalom Alapítványtól élvezett ösztöndíjammal kapcsolatos adósságomat. Másrészt, mert menet közben úgy ítéltem meg, hogy - ha mégoly szerény keretek között is, de - közzé fogom tenni „vallomásaimat". „Kiadom magam": senki ne gondoljon másnak, mint aki vagyok. Itt és most így tudok írni, ilyen és ilyen nyelven próbálom kifejezni magam, ezt és ezt gondolom - másként - pályámról és a társaiméról, és így és így vélem megtalálni a kivezető utat abból a képmutató bűnös életből, ahova jutottam-tévedtem. Mit ad Isten: ahogy megyek Nusikához, épp ott találom Ervint is (másutt nem is találkozhattunk volna, hisz más „találkahelyekre" nem is járok)! S ő ismét kapacitál-agitál az interjúra, s én újkeletű evangelizációs-misszionárius buzgalmammal kötélnek is állok. Megkapom a kérdéseket és kapok két hetet. Nos, így született meg a most közreadott mű nyersanyaga. Ennek úgy a fele kérdés-felelet formájában bele is lett már szerkesztve „A demokratikus ellenzék története" című kötetbe, melynek az eredeti tervek szerint az idei könyvhétre kellett volna megjelennie a T-TWINS Kiadó gondozásában. Nem fog, mert úgymond túl hamar beindult a választási kampány...!? Mikor erről értesültem, már elkészültem kéziratom Vakond-szempontú szerkesztésével, „alcímesítgetéseivel", kisebb korrigálásaival és kiegészítéseivel. Ez a hír csak talán még indokoltabbá tette az „elvi publikálást". Többre nem futja anyagi-technikai lehetőségeimből. Ha Isten is úgy akarja és valamelyik pályázatom sikeres lesz, akkor már 200.000 forintból meg tudnám jelentetni a liberalizmushoz, s onnan a szabadság felé vezető (zsák)utcáimról, ösvényeimről és országútjaimról stb. szóló írásaimat. Amíg várok a támogatásra, mások hasonló indíttatású kézirataira, s miközben véget kell vetnem annak a helyzetnek, hogy barátaimon és rokonaimon, no meg „az államon" élősködöm, s ezért is ingerült és feszült vagyok nem egyszer „pokollá" téve a családi otthont - addig azért készülök a folytatásra, hisz bőven maradt még mit bevallani, jóvátenni, ill. új szempontok szerint átértékelni, helyére tenni... Az is lehetséges, hogy a Vakond 3. száma már a búcsú is lesz, s onnantól fogva már csak az Isten Gyermekei életútsorozatot fogom tovább készíteni, írni, gépelni, szerkeszteni, montírozni, sokszorosítani, bekötni, terjeszteni és reklámozni. De az is lehet, hogy párhuzamosan fognak futni. Ahogy majd az Úr akarja, ha egyáltalán van még velem ilyesfajta terve, s nem egy egész másfajta szolgálatra hív el... Vissza