Vakformázás

Fülszöveg

"- Szeretném bejelenteni: lemondok az állásomról.
- Mit beszélsz? Felelőtlen őrültség. A padlásszoba-romantika lejárt lemez...
- Engedd meg. Túljutottam ezen. Döntöttem. Befejezettnek tekintem hivatali pályafutásomat" - válaszolja egy nagyvonalú, fontos tervezőintézet vezetőjének Jákob, aki eddig a pillanatig nagy reményű főosztályvezetője volt ugyanennek az intézetnek, minden adottsággal és lehetőséggel rendelkezett, hogy az úgynevezett "felső százezer" életét élje. Azaz egyvalami mégis hiányzott belőle: a hit a munkájában, a hivatali karrier boldogságában, az elegáns lakás és életvitel vonzerejében. Ezt a hitetlenséget, kamasz-önmagának fel nem adását jelzi, hogy pulóverben jár, játékos "umaham" nyelven társalog beosztottjával, és albérletben lakik, ahol aprócska játékcsengőt szerel fel titokban, hogy becsempészhesse nőismerőseit. De van valami, ami tartalmat ad megbotránkoztató "komolytalanságának", egy remény, amiben még hihet: a szobrászat, a kemény küzdelem az anyaggal, a kővel, hogy élete, önmaga "szimbólumaivá" változtassa az anyagot.
S amikor kitérve a biztos karrier útjából, a bizonytalan művészi alkotómunkára teszi fel életét, saját sorsán mutatja be, mi a szobrászatban a vakformázás: "Nedves agyagmodellről egyetlen öntvényt állítunk elő. Nem látjuk többé, gipszbe temetjük. Csak két negatív formadarabunk marad. Nem tudhatjuk, sikerült-e a pozitiv öntvény, míg ki nem szabadult a negatív burokból. - Ha nem sikerül? - Elpusztul..." Vissza