Előszó
Bizony, a tetvek, a tetvek! Döbrentei Kornélt jó ideje már ezek foglalkoztatják leginkább, mert ezek teszik "ragacsossá" - nem csak az idillt, amiről a költő Döbrentei szól a Gérecz Attila emlékére...
Tovább
Előszó
Bizony, a tetvek, a tetvek! Döbrentei Kornélt jó ideje már ezek foglalkoztatják leginkább, mert ezek teszik "ragacsossá" - nem csak az idillt, amiről a költő Döbrentei szól a Gérecz Attila emlékére írott versében - az egész életünket. Tetvek persze mindig voltak, vannak, lesznek is, de évek, korok szerint változó tömegben, olykor alig észrevehetően, máskor a publikáció ijesztő arányaival tapadva a múltra, jelenre és veszélyeztetve az emberi jövőt. Gyanítom, hogy a költő ezért is csap át mostanság oly gyakran az írói publicisztikába. Ott kötetlenebb formában és stílusban lehet szólni a mindennapi alantasságokról, a ragacsosítók veszedelmes jelenlétéről. Valamikor az írói publicisztika a magyar irodalom szerves része volt. Ady, Móricz, Krúdy, Illyés - hogy ne soroljam tovább - ezáltal lehettek jelen szellemükkel nemcsak a történelmi időben, hanem napról-napra a közéletben, amely nekik is éppen adatott. És milyen szerencse, hogy jelen voltak így és ezáltal is! A vers vagy a regény maradandó - ha egyébként alkalmas a maradandóságra - ám a publicisztikát, a napi- vagy hetilapok cikkeit, a rádiójegyzeteket, vagyis az aktualitásokat hamarosan maga alá temeti az idő, mert mindig új aktualitások jönnek. Mégsem mondhatjuk, hogy milyen kár, hogy a nagy elődök nem írtak kisebb-nagyobb cikkeik helyett is inkább verset, novellát, regényt, mert az "itt és most" törvényét éppúgy nem lehet megkerülni, mint az örökkévalóságét, s mert akinek erejéből, eszköztárából telik, köteles is erejét és eszköztárát használni, ha van közösségi elkötelezettség benne. Nem is szólva arról, hogy ha a kötetbe gyűjtött egykori publicisztikát lapozgatjuk ma, közelebb kerülhetünk a tegnapunkhoz és többet érthetünk a jelenünkből is. Nem kéne tehát fanyalognunk ma sem, ha ugyanabból az írói minőségből nemcsak emelkedett költői művek látnak napvilágot, hanem indulattal, szenvedéllyel teli napi vagy heti publicisztika is. Ami majd véglegesen elszáll belőle az időben, hát elszáll, de ami itt és most hatni tud, az értékesül a jövő számára is.
Vissza