Vajszív, kőszív, csupaszív

Fülszöveg

Ma, az automata gépsorok, ipari robotok, hihetetlen teljesítményt produkáló számítógépek és egyéb "intelligens" rendszerek árnyékában még időszerűbb a kérdés: miben különb az ember ezeknél? Tökéletesebb? Aligha, hiszen ezeknek a készülékeknek a teljesítménye az adott területeken messze meghaladja az emberekéit. Talán abban az apróságban, hogy az ember hozta létre őket? Logikailag ez esetleg megfelelő válasz, de a lényeget nem érinti. Bizonyos robotrendszerek már most képesek önmagukat reprodukálni, és ígéretes kutatási eredmények születtek e rendszerek önvédelmi és önfejlesztési képességének létrehozásában is. Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy a tudomány ma már képes élő (biológiai) és mesterséges (pl. informatikai) egységek együttműködését megoldani, az eredeti, azaz kizárólagosan emberi sajátosságokat egyre nehezebb meghatározni.
Azaz mégsem olyan nehéz. Ugyanis az ember minden aktivitását, beleértve a magatartást és a szellemi működéseket is, az egyénre jellemző, még a saját élettörténetében is egyedi, megismételhetetlen érzelmi kísérlet jellemzi. Ez egyáltalán nem mindig hasznos, számos esetben rontja a teljesítményt, vagy lassítja a cél elérését. Az érzelem jelenléte felelős életünkben minden jóért és rosszért egyaránt, tesz minket elkeseredetté, csalódottá, vagy éppen bizakodóvá vagy boldoggá.
A sorozat 4/7 sz. kötete az emberi érzelemvilágról szól. Nem "tanárosan", nem kioktatóan, hanem a sorozat "műfajának" megfelelően, elsősorban közvetett módon, híres regények, ismert szépírók ábrázolásában. Remélem tartalmas szórakozást nyújt, amelyben minden Kedves Olvasó megtalálja, amit keres. Vissza