Izrael - egy nép történelmi panorámája

Előszó

Részlet a könyvből:
Bevezető
A Szentírás arról tudósít bennünket, hogy Isten Ábrahámnak és utódainak ígérte örök lakóhelyül az akkor Kánaán földjeként, a termékeny Félhold részeként ismert területet. Az isteni ígéret többször is elhangzik: „Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre" (1Móz 13,5).' Ábrahámot a Biblia a hívők atyjának nevezi, mert hittel fogadta el az ígéreteket és az ígéretek alapján engedelmeskedett Istennek. Elhagyta Dél Mezopotámia Úr-Kaszdim nevezetű városát (feltehetőleg azonos a dél-babiloni Úr városával) és útnak indult Kánaán földje felé. Kánaánban, ahova Kr.e. 1750 körül2 érkezhetett, tulajdona nem volt az ingóságain kívül, csak a megvásárolt sírhely, Machpela barlangja. O mégis hitben elfogadta, hogy utódai egy napon be fogják népesíteni ezt a földet. A hagyomány szerint mind a mai napig ott, Hebronban vannak ma is az ősatyák (patriarchák)3 sírjai. Ábrahám, Izsák és Jákób utódai csak a négyszáz éves egyiptomi fogság után, Mózes vezetésével indultak el az ígéret földje felé, hogy birtokba vegyék azt.
A John Bright "Izráel történeté" c. könyvében közölt időrendi táblázat szerint a Mózes által vezetett kivonulás (Exodus) Kr.e. 1280 körül történt, a honfoglalás pedig, amelyet már Mózes utóda, Józsué vezényelt le, Kr.e. 1250-1200 között ment végbe. A pusztai vándorlás során, majd a tizenkét törzs
1 További igehelyek: 1 Móz 12,1;7; 1Móz15,7; lMóz 15,18; 1 Móz 17,8; Neh 9,7
2 Dr. Tóth Kálmán: Az Ószövetségi kor története. Jubileumi Kommentár. Kálvin Kiadó. Budapest 1988. I. kötet. 30.o.
3 Az ősatyák közé tartozik Ábrahám, Izsák, Jákób és fiai (a 12 törzs fejedelmei). Vissza