1848 emlékei a népi díszítőművészetben

Előszó

A témával édesapám 1947-ben kezdett foglalkozni, amikor az ország - így a néprajztudomány is - a centenáriumi ünnepségekre készült. Zala megyében és Mosonmagyaróvár környékén 11 községben helyszíni gyűjtést végzett, történeteket, az 1848/49-es eseményekkel kapcsolatos mondákat, visszaemlékezéseket jegyzett le. Ezt a cédulaanyagot tudtommal nem dolgozta fel később. Ezen kívül végigjárta az ország jónéhány múzeumát, hogy felkutassa az 1848-as tárgyi emlékeket. Az eredmény az alább közreadott tanulmány. Sajnos, hagyatékából csak a fogalmazvány került elő, amelynek az 1. lapja hiányzik, és a jegyzetanyaga is kiegészítésekre szorult. A cédulákból viszont kiderül, hogy édesapám eredetileg nagyobb lélegzetű műre gondolt, egy könyvre, amely az itt közölteken túl részletesen foglalkozott volna még az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hatásával az öltözködésre és a lakáskultúrára, valamint a ponyvairodalommal. Ennek ö az „1848-as emlékek a néptudatban" címet adta. Ami elkészült - tagja lévén a centenáriumi emlékbizottságnak - elküldte Ortutay Gyulának. Ortutay több hasonló munkával együtt ezt is felhasználta 1952-es tanulmányában.
Innen tudjuk, hogy a címe: „Tárgyi emlékek és díszítőművészetünk 48-as emlékei" volt. Ez a kézirat elveszett. Nem tudjuk, hogy a jelentős mennyiségű és a téma szempontjából nélkülözhetetlen fotóanyag elkészült-e. Sem a hagyatékban, sem a veszprémi Múzeumban nem találtunk ilyen nyomokat.
A kézirat ügyében 1955-ben történt egy levélváltás Balassa Iván és Vajkai Aurél közt2. Balassa Iván tudott a tanulmány létezéséről és kérte azt a Néprajzi Értesítő számára. Vajkai Aurél válaszában megírta, hogy Ortutaynál van, és ö maga is csak az Ethnográphia cikkből értesült a sorsáról A dolog itt abbamaradt, elfelejtődött, és a fogalmazvány csak most, a hagyaték rendezése során került elő. Vissza

Fülszöveg

Vajkai Aurél az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumát megelőzően vizsgálta a nagy eseménynek a népi díszítőművészetre gyakorolt hatását. Jónéhány múzeum, köztük a legnagyobb, a Néprajzi Múzeum gyűjteményében kutatott a nevezetes két évből származó, vagy azokhoz valamiképpen kapcsolható tárgyak után. Szebbnél szebb pásztorfaragások, festett és faragott bútorok, pálinkásbutykosok, cseréptányérok és egyebek sokaságát nézte át, és a látottak alapján a népi díszítőművészet lényegét is érintő gondolatait ebben a kötetben összegezte.
A kor szelleme alakítólag hat a népművészetre, de a hatás csak jóval később jelentkezik. A népművészeti termékek pusztulásának fokát nem ismerjük, és a szabadságharcot követő elnyomás évei nem voltak alkalmasak az eseményekkel kapcsolatos tárgyak őrzésére, de így is megállapítható, hogy az 1848-49-ben készült holmik semmi jelét nem mutatják a fontos eseményeknek, amelyek túl rövid ideig tartottak ahhoz, hogy közvetlenül hathattak volna. A hivatalos álláspontnak és a közszellemnek megfelelően az eseményekre utaló díszítő elemek: a címer, feliratok, honvédábrázolások, a kimagasló személyek portréi, stb. csak jóval később, a XIX. század utolsó harmadában jelennek meg a falusi emberek otthonát díszítő tárgyakon. Ugyanakkor ez az otthon és a népművészeti alkotások jelentős része a polgárosult ízlés irányába kezd haladni. Ez az átalakulás ugyan nem közvetlenül a 48 eredménye, de mégis összefügg azokkal az új eszmékkel, amelyekért 1848-49-ben küzdöttek, és kísérlet történt egy nagyobb szabású átalakulásra. Vissza