Előszó
Részlet a könyvből:
"ELVEGYÜLTEM ÉS KIVÁLTAM"
Ide-oda veti a szélvihar a civil szervezet kis hajóját. Volt időszak, amikor csaknem elsüllyedtünk, de kimertük a vizet és tovább hajóztunk. Voltak szép, derűs napok, amikor vitorlát bonthattunk, és kedvező szél repítette a hajót. Akkor éreztem, hogy kivételek vagyunk. Kivételek, választottak. Isten választottai.
Teremtőnk egyszerre közösség tagjává, ugyanakkor kivétellé teremt bennünket. Mindannyian részesültünk az ajándékából, csak fel kell használnunk. Mindenkit egyénenként más módon ajándékozott meg. Nem igaz az, hogy az előre megírt sorunkon nem lehet változtatni. Nem igaz az, hogy valahol előre megírták népünk eltűnését a Kárpát-medencében, a Vajdaságban. Ha ebben hiszünk, vagy akár a számszerű következtetéseknek és feladjuk, akkor valóban elveszünk. Mi azért fogunk megmaradni, mert megőrizzük hitünket, és ez bátorrá tesz. Csak becsülettel meg kell tennünk azt, amit tennünk kell. Nem csak a tanítás a kötelességünk. Lélekkel kell nevelnünk, példát kell mutatnunk az életünkkel, és mivel minket rendelt Isten ide megtartó erővé, ennek tegyünk eleget. Az iskolában és azon kívül is. Maradjunk hűek magunkhoz, és akkor kivétellé válunk. Ha pedig ezt alázattal és örömmel fogadjuk, akkor hasznára leszünk a közösségnek.
Van, aki nem ért egyet ezzel. Lehetőségünk van elutasítani a választottságot. Lehet a mának élni, magunknak élni, kényszerűen ledarálni az órákat, panasszal kitölteni a napjainkat, lehet melegen tartani a sürgető kérdéseket és nem termi semmit a megoldásuk érdekében, lehet közömbösnek lenni. Lehet gonoszkodni, irigykedni, mások eredményeire rátenyerelni, mindent kisajátítani, centralizálni. Ez a magatartás bűn és nincs rajta áldás. Kisebbségben élünk és óriási az asszimiláló erő. Amennyiben megtörténik a történelmi jóvátétel, és kettős állampolgárok lehetünk, ez segíteni fog a megmaradásban. Ezért kezdeményeztük november 17-én a többi vajdasági magyar civil szervezettel közös levél küldését a magyar miniszterelnöknek.
Meg lehet maradni. Példás pedagógusaink vannak, akik állhatatosan dolgoznak, nevük olvasható az évkönyvünk oldalain.
Mi elmondhatjuk József Attilával:
„Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam. " (Kész a leltár)
Vissza