Vajdasági Magyar Kalendárium 2004

Előszó

Ismét elmúlt egy esztendő, újból kopogtatunk a délvidéki magyar Olvasó ablakán, ajtaján, szívén. Immáron hetedik alkalommal. Konok elszántsággal, rengeteg munkával sikerül hagyományt teremtenünk a Vajdasági Magyar Kalendárium, "okos könyv"-ünk által, amely nem hiányozhat most már - legalábbis ebben bízunk - egyetlen délvidéki magyar család asztaláról, könyvespolcáról sem.
Amikor hét esztendővel ezelőtt útjára bocsátottuk Kalendáriumunkat, azt reméltük, hogy jobb idők jönnek majd ránk, évről évre arról adhatunk hírt, hogy annyi balszerencse után megkapaszkodott végre, emberhez méltó életet él nemzeti közösségünk ezen a szélfútta, szigorú tájon. Csalatkoznunk kellett: a legutóbbi népszámlálás adatai szerint már háromszázezernyien sem vagyunk az egykori félmillióból, az országtöredéknek, melyben élni rendelt sorsunk, mostanra sem elnöke, sem parlamentje nincsen, anyaországunk és más környező országok európai uniós csatlakozásával pedig végleg lecsapódnak előttünk a schengeni sorompók... Ehhez a helyzethez kell most alkalmazkodnunk... S alkalmazkodunk is: sikerül visszaperelnünk településeink becsületes magyar nevét, így ősi szülőföldünkön végre otthon érezhetjük magunkat, igyekszünk visszaperelni egykori magyar állampolgárságunkat, amelyet annak idején a megkérdezésünk nélkül oroztak el tőlünk, művelődési egyesületeket, civil szervezeteket élesztünk fel vagy alakítunk olyan tájakon, ahol már azt lehetett hinni, hogy végleg megszűnt a magyar szó, elhalt a magyar ének... Vissza