Vajdasági Magyar Kalendárium 2000

Előszó

Részlet a könyvből:
"Beköszöntő
"...zörgettek és megnyittati néktek."
(Máté evangéliuma, 6. 7.)
Harmadik alkalommal zörgetünk immár Kalendáriumunkkal a délvidéki magyar olvasó ajtaján, ablakán és szívén, s erősen bízunk benne, hogy akárcsak a korábbi esztendőkben, most is megnyittatik nékünk, s szíves bebocsátást nyerünk.
Pedig a nyáron még nagyon úgy volt, hogy a Vajdasági Magyar kalendáriumnak nem lesz harmadik évfolyama. Mert hiába reménykedtünk benne az induláskor, hogy az idő múlásával sorsunk majdcsak jobbra fordul, s talán épp ez a kalendárium lesz egy jobb esztendőnek, egy kicsit reményteljesebb jövendőnek az előhírnöke, fájdalmasan csalatkoznunk kellett, a felhők egyre vészterhesebbek lettek felettünk és újságunk, a Szabad Hét Nap felett, aztán minden borzalmával ránk szakadt a háború is. Nagy költőnkkel együtt joggal imádkozhattuk volna, hogy "Uram, háborúból jövök én,/Mindennek vége, vége", de mi még Ady Endrével is feleselve összeszorított foggal dacosan azt mormoljuk: még nincs mindennek vége! "Az nem lehet hogy..." Az nem lehet, hogy félbeszakadjon szép vállalkozásunk, hogy ne legyen harmadik kötete a Vajdasági Magyar Kalendáriumnak - amikor éppen három a magyaré! -, az nem lehet, hogy a jubileumi esztendőben maradjon "okos könyv" nélkül a délvidéki magyarság... Összeszorított foggal, a legnagyobb nehézségek közepette is elkészítettük a kalendáriumot, mert makacsul hiszünk benne, hogy ezen az elbalkániasodó szülőföldön maradt még elegendő olvasója, hogy egyszer csak vége szakad a sorsunkat rontó sok-sok igazságtalanságnak és balszerencsének, s hogy felragyog végre a rabságból való megszabadulásunk betlehemi csillaga. Hitünk szerint éppen 2000-ben, a jubileumi esztendőben. Jézus Krisztus születésének kétezredik évfordulóján és keresztény magyar államiságunk milleniumán." Vissza