Vajdasági Magyar Kalendárium 1999

Előszó

Ismét kopogtatunk a vajdasági magyar olvasó ajtaján, ablakán és szívén. Nem durva dörömböléssel, ahogyan ebben az elembertelenedett bolond világban erre mifelénk szokás, hanem szeretettel és ragaszkodással teli csendes kopogtatással: ajándékot hoztunk. Olyan ajándékot, amely nem fogy el néhány nap, néhány hét vagy hónap alatt - a mi ajándékunk egész esztendőre szól talán még annál is tovább.
Ez az ajándék a VAJDASÁGI MAGYAR KALENDÁRIUM, amelyet a Szabad Hét Nap megmaradással bajlódó kis szerkesztősége második alkalommal tesz le az olvasó asztalára. Annak a délvidéki magyar olvasónak az asztalára, aki hosszú esztendők óta hozzánk hasonlóan szintén a megmaradás emberpróbáló, nemzetpróbáló gondjaival küzd. Ehhez a küzdelemhez kíván segítséget nyújtani a VAJDASÁGI MAGYAR KALENDÁRIUM, ez az „okos könyv" - ahogyan eleink nevezték a hasonló mindentudó gyűjteményeket - amely egész esztendőre megkönnyíti a falusi és városi ember munkáját, kellemesebbé vagy legalább elviselhetővé teszi mindennapjait, szórakoztat és eligazít, magyarán: megbízható hű társa lesz jóban és rosszban.
S ez még nem minden! Ajándékosztó kedvünk ezekben az ínséges időkben sem lohadt le: a múltkor színes televíziót nyerhettek kalendáriumunkkal, most egyik támogatónk jóvoltából A MESÉBE ILLŐ TUNÉZIA VARÁZSLATOS TÁJAIRA VISSZÜK NYARALNI a legszerencsésebb kalendáriumolvasónkat, ráadásul néhány értékes vigaszdíjat is kiosztunk.
Köszönet mindazoknak - támogatóinknak, barátainknak, üzletfeleinknek, munkatársainknak, magyar többségű önkormányzatainknak akik hozzájárultak ahhoz, hogy kalendáriumunk a tavalyinál is gazdagabb tartalommal, még tetszetősebb köntösben kerülhessen az olvasó asztalára.
Pedig elsőszülött gyermekünk, az 1998. évi VAJDASÁGI MAGYAR KALENDÁRIUM miatt sem kellett szégyenkeznünk, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy olvasóink szétkapkodták.
Most újabb tartalmakkal gazdagítottuk okos könyvünket, bízunk benne, hogy olvasóink örömére, hasznára és szellemi gyarapodására. Kalendáriumunk készítése közben az idén is azokba a tartós értékekbe igyekeztünk kapaszkodni, amelyeket elődeink örökül hagytak ránk, s amelyek a számunkra is megtartó erőként szolgálhatnak. Ne feledjük: 1999-ben ünnepeljük a dicső 1848/49-es forradalom és szabadságharc vajdasági eseményeinek 150. évfordulóját, így természetesen a kaponyai és kishegyesi csata története meg a négy vajdasági aradi vértanú portréja is helyet kapott mindentudó gyűjteményünkben. "Sok viszontagságunk közepette talán éppen ez a kalendárium lesz egy jobb esztendőnek, egy kicsit reményteljesebb jövőnek az előhírnöke " - írtam az előző Beköszöntőben. Hát nem lett az. Ám amíg élünk, remélünk. Higgyük: 1999. évi VAJDASÁGI MAGYAR KALENDÁRIUMUNK már valóban az lesz. Egy jobb esztendőnek, egy kicsit reményteljesebb jövendőnek az előhírnöke. Vissza