Fülszöveg
Pásty Júlia Apatinban született. 1993-ban költözött Szegedre.
Jusztin Harsona néven Naplómmal kettesben című műve 1999-ben jelent meg, és elnyerte a szépirodalmi elsőkötetesek Bródy Sándor díját.
Legutóbbi kötete Acita címmel 2006-ban jelent meg.
A Vágyak és ösztönök a szerző ötödik kötete.
"Kint zuhogott az eső, a szél vitte a faleveleket, röpítette a tenyérnyi, száraz, elhalt tárgyakat, amit levélnek nevezünk, ami még néhány perccel ezelőtt a fa része volt tavasztól őszig, úgy, mint Hortenziának a fia, aki az övé volt fogamzástól kilenc hónapig, és még sokáig; azután jött egy erő és elvitte, vagy elfújta, mint ezeket a lehullt leveleket. Vége a védettségnek, és viszi a láthatatlan szellő, sodorja, már nem csak az ősz, hanem a tél is, a tavasz, a nyár és minden évszak. Elvitte a fiát is, úgy pörgetve, táncoltatva, mint a száraz leveleket. A sodrásban nem tudni már, melyik volt az a bizonyos, amit akkor este lebegtetett a szellő az erkély előtt. Arra vitte észak felé,...
Tovább
Fülszöveg
Pásty Júlia Apatinban született. 1993-ban költözött Szegedre.
Jusztin Harsona néven Naplómmal kettesben című műve 1999-ben jelent meg, és elnyerte a szépirodalmi elsőkötetesek Bródy Sándor díját.
Legutóbbi kötete Acita címmel 2006-ban jelent meg.
A Vágyak és ösztönök a szerző ötödik kötete.
"Kint zuhogott az eső, a szél vitte a faleveleket, röpítette a tenyérnyi, száraz, elhalt tárgyakat, amit levélnek nevezünk, ami még néhány perccel ezelőtt a fa része volt tavasztól őszig, úgy, mint Hortenziának a fia, aki az övé volt fogamzástól kilenc hónapig, és még sokáig; azután jött egy erő és elvitte, vagy elfújta, mint ezeket a lehullt leveleket. Vége a védettségnek, és viszi a láthatatlan szellő, sodorja, már nem csak az ősz, hanem a tél is, a tavasz, a nyár és minden évszak. Elvitte a fiát is, úgy pörgetve, táncoltatva, mint a száraz leveleket. A sodrásban nem tudni már, melyik volt az a bizonyos, amit akkor este lebegtetett a szellő az erkély előtt. Arra vitte észak felé, táncoltatta, forgatta, néha leeresztette az útra, majd megemelte és lebegett, mint a pacsirta szárnya, aztán a sok levél zizegett, és röpdöstek tova a messzeségbe."
Vissza