A szentesi zsidóság rövid története

Előszó

Részlet:
A ZSIDÓSÁG LETELEPEDÉSE SZENTESEN
Az első zsidó családok a XVIII. század második felében jelentek meg a városban, de ekkor még nem alkottak szervezett közösséget. 1817-ben egy adóösszeírás során 17 családot, összesen 92 személyt számoltak össze. A kicsiny közösségnek sok időbe telt, amíg az irányába megnyilvánuló előítéletet le tudta küzdeni. Nem elsősorban Szentes lakossága volt az, amelyik lenézte és üldözte a zsidó népességet, hanem inkább a földesúri hatóság. A döntésekben ugyanis sokszor a földesúrnak a zsidókkal szembeni ellenszenve és önkénye kapott hangot. Apró tűszúrások, majd hosszantartó megalázó helyzetek sorát voltak kénytelenek elszenvedni. Íme, egy-egy feljegyzés ezek közül.
1804-ben egy Belicay nevű szolgabíró a zsidókkal szembeni bizalmatlanságát kifejezve megtiltotta a helyi lakosoknak, hogy zsidókkal üzleteljenek, amíg azt a hatóság előtt írásba nem foglalják. Ennek mintegy folytatásaként 1818-ban a zsidókat mélyen sértő közleményt tett közzé a városi elöljáróság. A hirdetmény szövege nem maradt meg, csak következtetni lehet tartalmára abból az önérzetes tiltakozásból, melyet Götzl Izsák, a szentesi zsidók bírája intézett a helyi hatósághoz. Követelte, hogy hirdessék ki mind a református, mind a katolikus templom előtt: "Hogyha akadna is a szentesi zsidók között tolvaj, mindnyájan olyanok nem lévén, a becsületünkben mindnyájan sérelmet nem szenvedhetünk." Vissza