Előszó
Az egészséges ember számára a rendszeres húsfogyasztás szervesen hozzátartozik a teljes értékű táplálkozáshoz. A hús és húskészítmények - gazdag mikroelem- és vitamintartalmuk következtében - fontos, részben aligha vagy egyáltalán nem helyettesíthető szerepet töltenek be. Ezzel összefüggésben a vágóérték és a minőség kérdése roppant bonyolult, hiszen a vágóállatot előállító technológiai rendszerek között tetemes eltérések lehetnek, s mindezek jelentős mértékben befolyásolják a minőséget, a genetikai variabilitásról nem is beszélve.
A vágóállatok értékével kapcsolatos témakör már a bibliai időkben felmerült, s az ezzel a témával foglalkozó kérdések elsősorban az áldozati és az ember táplálkozására vonatkozó szempontokkal voltak összefüggésben. Az Ószövetségi iratokban az áldozat problematikája Káinnal és Ábellel kezdődik és a mózesi áldozati és étkezési törvények tisztasági tilalmaiban éri el a tetőfokát (3Móz 4,3-4, 3Móz 11,3, 5Móz 14,3-21). „Tisztátalan", beteg, sebesült állatokkal a papok nem engedélyezték áldozatok bemutatását, azoknak egészségeseknek, épeknek, hibától, fogyatékosságtól menteseknek, zsengéknek, hímivarúaknak, 7 napnál idősebbeknek kellett lenniük (3Móz 22,18-27, Mai 1,13). Bár mai értelemben vett vágóállat- és húsminősítés, ill. húsvizsgálat nem volt, az ép állatok húsát csak az áldozat napján lehetett megenni (2Móz 22,30, 3Móz 7,19, 3Móz 11,24 és 40, 3Móz 17,15), döghúst nem volt szabad fogyasztani (Ez 44,31). Az idézett Ószövetségi előírások hátterében mindenekelőtt higiéniai életszabályok állnak, amelyeket Palesztina, ill. a Sinai-félsziget forró éghajlatához igazítottak, de az európai keresztyénség számára is jelentőséggel bírnak.
Vissza