Ilyenek a fiúk/Ilyenek a lányok

Fülszöveg

Férfi szemmel
Ha látsz két babát a járókában, hát biztos, hogy a fiú a normálisabb. A lányok már pár hónaposan is mindenféle balettmozdulatokat tesznek, és negédesen vigyorognak. Ilyenkor persze oda az egész család, hogy jaj, milyen aranyos, jaj, milyen édes, igazi lány. Hát ez az! Igazi lány! A legtöbb még nincs egyéves, amikor elkezd beszélni. Aztán abba se hagyja. Úgy hetven-nyolcvan évig. Csuda-e, hogy a fiúk később szólalnak meg? Tisztára el vagyunk nyomva.
Ez azután az óvodában is folytatódik, ahol folyton a fiúkat fegyelmezi mindenki. A jó kislányok babáznak, mosnak, főznek, és nem érdekli őket, hogy mi van az óra belsejében, nem bunyóznak, nem karatéznak, egyáltalán semmi értelmeset nem csinálnak.
Ha leesnek a mászókáról, mindenki babusgatja őket, még a csúnya mászókát is szidják. Bezzeg, ha a fiú esik le, akkor azt mondják, sose voltak katonák. Pedig a lányok nem gyöngék. Csak úgy tesznek! Ha az embernek baja van valamelyikkel, már sír, megy árulkodni, ha meg jól megverem, akkor aztán tényleg kitör a gyalázat. Persze mindig csak a fiú lehet a hibás. Én még nem találkoztam élő emberrel, aki azt mondta volna: jól tetted, hogy megverted ezt a nyafka libát, igazán ráfért. Ellenben annál többen mondják: egy fiú egy gyönge nőt? Milyen gavallér lesz belőled? Pfuj! Gavallér? Hát semmilyen!
A lányok az iskolában is bosszantóan jók. Szerintem azért szeretik őket a tanárok, mert nincs velük gond. Színtelenek, mint a tíz éve festett konyha. Semmi logikájuk, semmi eszük, csak az a bosszantóan nagy szorgalmuk. Mindenből jók, de semmiből sem nagyon. Nem értik, mi a jó a modellezésben, nem jönnek oda megnézni egy jobb kocsit, és nem szeretik a sportot. Egy lánnyal semmiről sem lehet beszélgetni. Mindig csak a divat, a színészek meg a színésznők. A lányok még a zenéből is a nyálasabbját szeretik. Semmi keménység, semmi erő...
Jaj, sietek, mert ott megy egy jó csaj.

Női szemmel
Ha két kisbabát látsz a járókában, biztos lehetsz abban, hogy a tisztességesen kinéző a kislány. A fiú ugyanis kockafejű, rázza a rácsot, és ordít. A lány sokkal formásabb, mozdulatai finomabbak, még az a diszkrét sírása sem olyan idegesítő. Nem elhanyagolható előny, hogy testi felépítésük sokkal célszerűbb. Pelenkázás közben egy fiú naponta háromszor pisili szembe az anyukáját, egy lánynak ez csak bonyolult tornagyakorlatok árán sikerülhet.
A lányok már rég szóval tartják a családot, amikor a másik nem még csupán a berregésnél vagy a nénózásnál tart.
Aztán a játékok! A lányok tornyot építenek, a fiúk szétrúgják. A lányok babáznak, a fiúk megnézik, mi van a hasában. Nem lehet velük barbizni, babaházazni; a papás-mamást is csak úgy hajlandók játszani, ha apuci részeg és megverheti anyucit. A lányok már óvodás korukban is emberszabásúak: lehet velük körjátékot játszani, leülnek a homokba süteményt sütni...
A fiúk élete kietlen és sivár. A szalvétagyűjtés éppúgy hiányzik belőle, mint az öltöztető baba vagy az ugróiskola. Folyton a labdát kergetik, ilyenkor jól összerúgják egymást, közben káromkodnak, dühöngenek vagy összecsókolóznak - de mindig üvöltenek.
A fiúkkal az iskolában is baj van. A magatartástáblán ők gyűjtik a legtöbb fekete pontot, csak arra jók, hogy lerontsák az osztály tanulmányi átlagát. És van képük visszaütni, pedig a fiúk nem verhetik a lányokat.
Szóval a fiúk elviselhetetlenek és rémesek. Ennél már csak egy lenne rosszabb: ha nem lennének. Vissza