Előszó
ELSŐ SZAKASZ.
Vágánykapcsolások.
Kitérők és vágánykereszteződések.
I. Általános megjegyzések.
A vasúti vágányon való közlekedésnek a kényszermozgás a jellemzője. A vasúti járóművek...
Tovább
Előszó
ELSŐ SZAKASZ.
Vágánykapcsolások.
Kitérők és vágánykereszteződések.
I. Általános megjegyzések.
A vasúti vágányon való közlekedésnek a kényszermozgás a jellemzője. A vasúti járóművek megállapított nyomon, a síneken mozognak, úgy, hogy ugyanazon a vágányon a járóművek nem tudnak egymásnak kitérni, nem tudnak megfordulni s nem tudja egyik a másikat megelőzni.
Ez a körülmény a közutakhoz és víziutakhoz viszonyítva kétségtelenül hátránya a vasútnak. Ezt a hátrányt azonban bőven ellensúlyozza a vasnyomon levő csekély ellenállás, valamint e közlekedési eszköz teljesítőképességének majdnem tetszőleges fokozása.
Avégből tehát, hogy a vasúti járóművek egymásnak kitérhessenek, megfordulhassanak s egyik a másikat megelőzhesse, az egy szintben levő vágányok között bizonyos kapcsolások szükségesek.
Ugyanabban a pályaszintben találkozó vágányok között a kapcsolások általában két főcsoportba oszthatók.
Az első főcsoportba tartoznak azok a szerkezetek, amelyek lehetővé teszik a járóműveknek egyik vágányból a másikba való átmenetelét. Tulajdonképpen ezek a szerkezetek a szigorúan vett vágánykapcsolások. Ezek ismét két alcsoportba oszthatók.
a) Az első alcsoportba tartoznak azok a szerkezetek, amelyek egész vonatoknak egyik vágányról a másikra való átmenetelét teszik lehetővé. Erre a célra szolgálnak a kitérők.
b) A másik alcsoportba tartoznak azok a szerkezetek, amelyek egyes járóműveknek egyik vágányról a másikra való áthelyezését engedik meg. Ide tartoznak a fordítókorongok és tolópadok.
A második főcsoportba tartoznak azok a szerkezetek, amelyek lehetővé teszik, hogy ugyanabban a szintben metsző vágányok mindegyikén a járóművek akadálytalanul közlekedhessenek. Ezeket a szerkezeteket vágánykereszteződéseknek nevezzük.
Vissza