Előszó
Részlet:
jesztem mlada
a csúcsok felé fehér csapások, s a hegyes-hullámok közepén, valami köves szigeten, távol a parton asszonyok mosnak, távol a hegyek, a foltos óriások székelnek
a lejtőkön...
Tovább
Előszó
Részlet:
jesztem mlada
a csúcsok felé fehér csapások, s a hegyes-hullámok közepén, valami köves szigeten, távol a parton asszonyok mosnak, távol a hegyek, a foltos óriások székelnek
a lejtőkön tehenek, juhok, s egy vízmosásnál hat-hét felé szakad le a víz, a lovas pásztor csődöröket terel át, talán új legelőre, talán új hólé felé
a népiegyüttes-lejtőn fehérbe-bújt öreg ballag, és megint víz, egy duzzadt csermely, kinek dalos száját az Orient is nézi, kinek szeme talán a lovasokra, talán a Dunára, kinek eleje tudj' isten hol fakad, ahol a vén kaszás bácsi kalapjával integet, s kinek a csúcsa egy pillanatra most
székelykapuk, máshol eg kupolás templomok, völgyhíd henceg, és a sík, a síkság, a rengeteg minden csobbanása valami szélvész a rohanással, kék búzáról, botra tűzött szénáról, partoldalon kiterített vászonról, por nélküli szellős szagos rejtekekről hosszúnyakú gépeken énekel
Vissza