Vadrózsák I-II.

Előszó

Nem minden remegés nélkül lépek e szerény Gyüjteménynyel a hazai közönség elé, meggondolva a feladat nehéz voltát, mit megoldásul magam elé tüztem, s átérezve főleg a felelősség nagy terhét, mely gyönge vállaimra sulyosodott az által, hogy hazánk nagy férfia, ki minden oly ügyön, hol legközelebbi vére, a székely, érdeke van szóban, lelkének egész szerelmével csügg, értesülve e vállalat felől, azt magas figyelmére méltatni s megjelenhetését nemeslelkü áldozatával előre biztositni kegyes volt.
Azt éppen nem várhatom, hogy maga a Gyüjtemény megjelenése által meglepjem a tisztelt közönséget, jól tudva, hogy hosszutürő várakozását eléggé kifárasztám. Jó, ha szerencsés leszek bocsánatát megnyerhetni a késő megjelenésért az által, hogy a sok mindenfélében találhat mégis valami inye szeréntit, mi a hosszas várakoztatást némileg kártalanitsa. Emlékezhetik még egy-egy olvasóm: húszéve maholnap - előbb még, mint a Kisfaludy-Társaságnak népköltési nagy vállalata megindult volna - »Vadrózsa« czím alatt kiadandó népköltemények pártolására hivtam volt fel a nagy közönséget. A pártolás nem lőn s az akkori idők más irányu törekvései miatt tán nem is lehetett oly hatós, hogy annak melegétől kinyilhatott volna a vad bimbócska, s miért tagadnám? őmaga is mind gyöngébbnek kezdette volt magát érezni, mint hogy az irodalom diszkertébe való átültetését méltán kivánhatta volna, midőn a Kisfaludy-Társaság megbizásából egy Erdélyi által szerkesztett Gyüjtemény is csak egy buzgó hazafi áldozata mellett jelenhetett meg. S ekkor bekövetkeztek a nemzeti remények szintoly nagyszerü öröm- mint bánatnapjai, egyiránt kedvezőtlen kor csendesebb kedélyállapotot igénylő munkák folytatására. Vissza