Vádirat a nácizmus ellen 1.

Előszó

A német megszállás 1944. március 19-én nem érte váratlanul a magyar zsidóságot. Évek óta fenyegető veszély volt ez.
Az ország függetlensége egyébként is csak látszólagos volt már. A nemzeti szocializmus politikája minden vonatkozásában régen érvényesítette hatását és egyre növekvő erejét. Így a zsidókérdésben is. A hitlerizmus zsidóellenes fajelmélete Magyarországon jó talajra talált. A horthysta Magyarország első ellenforradalmi Nemzetgyűléséé az „érdem", hogy 1920-ban megalkotta a XX. század első intézményes zsidóellenes rendelkezését, a zsidó egyetemi és főiskolai ifjúság tanulását korlátozó és akadályozó úgynevezett „numerus clausus" törvényt (1920: XXV. tc.). Büszkék is voltak rá.
A német hatóságok már 1942-ben a magyar zsidóság deportálását kívánták. Ekkor az ország miniszterelnöke Kállay Miklós volt, az ismert „hintapolitikus", aki az egymással hadbanálló felek mindkettőjének szempontjait igyekezett figyelembe venni. Kállay nyilván ezért technikai akadályokra való hivatkozással a német kérést visszautasította. De még ez a Kállay is, aki a magyar zsidóság deportálását neon vállalta, e kérdéssel kapcsolatban a numerus claususról a következőket írja Sztójay Döme akkori berlini magyar követnek: „A zsidóság kikapcsolása a szellemi életből gyakorlatilag már megtörtént. A közoktatásra nézve ez még sokkal fokozottabb mértékben áll, ahol arányszámuk egyébként már 1920 óta állandóan csökken és gyors ütemben el fogja érni a numerus nullust. Ennek kapcsán emlékeztesse a német kormányt arra, hogy Magyarország 1920-ban a numerus clausus-törvény bevezetésével úttörő szerepet töltött be és elsőnek korlátozta a zsidók főiskolai tanulmányainak lehetőségét."
Az alapjában zsidóellenes attitűd a hitlerizmus előretörésével, erősödésével és uralomrajutásával természetszerűleg egyre fokozódott. Vissza

Fülszöveg

A magyarországi nácizmus végtelen sok bűnének egy sajátos fajtáját leplezi le ez a vádirat: a zsidóüldözést. Csak egyik szektora ez a fasiszta üldözésnek és elnyomásnak, de igen jellemző szektora. A történelem folyamán nem először vetik oda a zsidóságot koncnak, hogy ezzel eltereljék a figyelmet a valóságról. Most is azt gondolták, hogy a függetlenségtől megfosztott ország népének, a nyomorgó tömegeknek elkeseredését levezetni, figyelmét a lényegről elterelni csak hazugsággal, az alantas indulatok felszításával: antiszemitizmussal lehet.
A hazugság "jogrend"-jének megdöbbentő fényképe tárul elénk e lapokon. Hiteles dokumentumok: minisztertanácsi jegyzőkönyvek, bizalmas feljegyzések, titkos jelentések, látszatra "törvényes" alapú rendeletek követik egymást időrendben. 1944 március 19-től két hónap zsidóellenes intézkedései sorakoznak fel, képet adván a Sztójay-bábkormány kapkodó, hazug, képmutató, jogrendet imitáló, a jogászi műnyelv ködébe burkolózó, embertelen, bűnös politikájáról. A hazug és bűnös fasiszta frázisokat időről időre az akkori Kossuth-rádió adásainak szövegei leplezik le.
Minden irat alatt ott a levéltári jelzet, a könyv tudományos mértékkel mért, kétségbevonhatatlan hitelessége meggyőző, talán izgalmasabb minden fantázián és emlékezeten alapuló átdolgozásnál.
A vádirat-nak az a célja és feladata, hogy minden tisztességes ember számára megmutassa, milyen volt a fasizmus és minden tisztességes embert arra hívjon fel: ítélje el és harcoljon minden megnyilvánulási formája ellen.

Vádirat a nácizmus ellen - ez lesz kiadványsorozatunk címe. Első kötetünk 1944 május 15-ével végződik. Eddig az időszakig a magyarországi zsidóság története egységes. Ezen a napon azonban a magyar zsidóság sorsa kettéválik, május 15-én megkezdődik a vidéki zsidóság tragédiájának utolsó felvonása: a totális deportáció, a budapesti zsidóság számára pedig közeledik a csillagos házakba való költözködés időszaka.
A Vádirat a nácizmus ellen című forráskiadványsorozat második kötete az 1944-es magyarországi zsidóüldözés újabb fejezetét tárja az olvasó elé: az általános, az egész országra kiterjedő zsidóellenes rendelkezéseken kívül elsősorban a budapesti zsidóság sorsával foglalkozik. 1944 május 15-én megkezdődik a vidéki zsidóság deportálása, Budapesten a Zsidó Tanács május 17-én kap értesítést, hogy a belügyi kormányzat tervbe vette a fővárosban a zsidórendeletek hatálya alá eső személyeknek, vagy másképpen a sárga csillag viselésére kötelezett lakóknak összeköltöztetését.
1944 május 15-én kelt a kötet első dokumentuma, az utolsó irat dátuma 1944 június 30, - e másfél hónap tragikus történetét próbáljuk bemutatni eddig jórészt ismeretlen dokumentumok alapján.
A sorozat első kötetéhez hasonlóan ebben a kötetben is, főként a levéltárakban őrzött eredeti forrásanyagot közlünk, minisztertanácsi jegyzőkönyveket, miniszterelnökségi, belügy- és külügyminisztériumi iratokat, valamint a fővárosi polgármesteri hivatal iratait, de nem hagyjuk teljesen figyelmen kívül a korabeli sajtóanyagot sem.
Az iratok, dokumentumok lelőhelyének feltüntetésén kívül a kötetben csak ott közlünk jegyzetet, ahol az elengedhetetlenül szükséges: a közölt dokumentumokhoz nem szükséges sok magyarázat. Vissza