Előszó
A fiúk csak a katonai szolgálatuk megkezdése után fogják igazán megtanulni, hogy: „A katonai fegyelem a jogszabályokban és a belső rendelkezésekben meghatározott rend és szervezettség következetes, lelkiismeretes betartása és betartatása minden katona részéről; az elöljárók (feljebbvalók) parancsainak maradéktalan végrehajtása." (Magyar Népköztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata 20. pont.)
A sorköteles korú fiatalok többsége már a bevonulása előtt dolgozott vagy tanult, s különböző társadalmi, politikai szervezet tagja, esetleg választott vezetője is volt. Többen már megnősültek és gyermekük is született. Kialakult egy elképzelésük a világról, a társadalmi rendről, saját sorsukról, környezetük hasznos vagy káros jelenségeiről. Kezdték megalapozni jövőjüket.
Ekkor megérkezik az előre jelzett és várt behívóparancs, mégis sokan úgy érzik, mindennek vége. Van akiben a családhoz való ragaszkodás, a szerető kislány vagy menyasszony féltése kelt szorongást. Mások munkahelyet, szép jövedelmet, az előrejutás elmaradását sajnálják, vagy az új helyzettől, a katonaélet nehézségeitől tartanak.
Mégis legtöbben természetesnek tekintik a sorkatonai szolgálatot. Sőt akadnak olyanok is, akik szívesen mennek el otthonról, mert szeretik a változatosságot, izgatja őket az ismeretlen megismerésének vágya, vagy éppen terhesnek érzik a családi körülményeiket.
A sorkatonai szolgálat megkezdésével - ezt azok, akik már leszereltek, nagyon jól tudják - teljesebbé válik a fiatalok világról, a környezetükről szerzett ismerete. A leszerelő katona élményekben gazdagon, megerősödve, tapasztaltan tér vissza a polgári életbe. A bevonulás és a leszerelés közötti tizennyolc hónap alatt azonban sok minden történik. Számot kell adni arról, képes-e helytállni a szolgálat nehezebb pillanataiban, sikerül-e maradéktalanul végrehajtani a parancsokat és utasításokat, betartani a katonai törvényeket és a szolgálati rendelkezéseket?
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal