Előszó
E vezérfonalként szolgáló könyvecske célja, hogy a gyermekklinikákon dolgozó kollégák és a praxisban tevékenykedő gyermekorvosok számára tömör formában közvetítse az örökletes anyagcsere-betegségek diagnosztikus folyamatát és terápiás lehetőségeit. Csak alapot képez azonban, amit a jövőben időről-időre modernizálni kell. A bevezetőben négy fontos pontra szeretném a figyelmet felhívni:
1. A vizsgálati anyagokat olyan anyagcsere-laboratóriumokba kell kiküldeni, amelyek képesek az eredmények magas szintű értékelésére is. Németországban, Ausztriában, Svájcban és a szomszédos országokban megfelelő számú ilyen speciális labor áll rendelkezésre.
2. Minden gyermekklinikának és minden gyermekorvosnak ismernie kell a területileg illetékes gyermekgyógyászati anyagcsereközpontot, amellyel ápolnia kell a kapcsolatot. Legkésőbb akkor, amikor a kivizsgálás a kezdeti szűrővizsgálatokon túllép, a további célzott vizsgálati tervet egyeztetni kell anyagcsere-specialistákkal. Az esetleg szükségessé váló speciális kezelés, diéta vagy a terápia ellenőrzése is szoros együttműködést igényel a regionális anyagcsereközponttal.
3. Súlyosan beteg újszülött esetén ma már általánosan elfogadottnak tekinthető, hogy a szokásos okok (sepsis, veleszületett szívhiba, agyvérzés) mellett az anyagcserezavar is részét kell hogy képezze a diagnosztikus gondolkodásnak, és azt labordiagnosztikai módszerekkel tisztázni kell. E célból a sürgős vizsgálatok sorában az ammónia és a laktát meghatározásának is mindenképpen szerepelnie kell, és e vizsgálatokat házon belül el kell tudni végezni. Ezenkívül biztosítani kell - noha nem feltétlenül házon belül - az aminosavak analízisét a plazmában és a szerves savak (beleértve az orotsavat is) analízisét a vizeletben, mégpedig úgy, hogy az eredmény néhány órán belül rendelkezésre álljon. Az anyagcsere-betegségben szenvedő gyermek későbbi életminősége igen jelentősen függ az akut krízishelyzetben végzett átgondolt és gyors ténykedésektől.
4. A gyermek halála esetén, ha az anyagcsere-defektusnak akár csupán a gyanúja is fennáll, általános szabály, hogy vizsgálati anyagot (vizelet, plazma) kell félretenni, valamint bőrbiopsiát kell végezni, hogy valamely anyagcsere-defektus post mortem igazolható vagy a későbbiekben visszaérkező laborleleteket összevetve kizárható legyen. Sok sikert kívánok e vezérfonal minden használójának az "anyagcsere-betegekkel" való fáradozásaik során. Az anyagcsere-betegségek diagnosztikája és kezelése éppen az utóbbi években fejlődött erősen specializált tudományterületté. A betegek érdekében kérem a kollégákat, ne szégyelljék szükség esetén idejekorán felvenni a kapcsolatot a regionális anyagcserecentrummal, hogy ezáltal a gyermekek későbbi agyi és egyéb károsodásainak kockázatát minél inkább csökkenthessék.
Vissza