Előszó
Tudom, hogy az előszó unalmas valami. Legtöbbször el sem olvassák. Fiatalabb koromban magam is így voltam vele. De mivel életemnek emlékeit nemcsak a fiatalságnak írom, hanem döntőleg családomnak, unokáimnak, és a címbeli kopjafákat is meg kell magyaráznom, így hát akarva, nem akarva előszót, vagy ha úgy tetszik bevezetőt kell írnom.
Vadászélményeimből kiragadott leírások, események, kora ifjúságomtól hetvenöt éves koromig történtek emlékezései. A kopjafák pedig mindazoktól emlékezések, akikre haló poraikra a szeretet, megbecsülés és tisztelet soha el nem hervadó gyöngyvirág- és fenyőkoszorúit igyekszem elhelyezni. Mert ne feledjük! Minden kornak voltak úgy emberi, mint hivatalbeli kiválóságai, akiknek zöme az elmúlt idők forgatagában a feledés homályába tűnt el csak azért, mert dolgos és eredményes mindennapjukban szerényen meghúzódtak, és nem verték magukat dobra, léhát bizonyos szempontból már történelmet írok. Egy háromnegyed évszázadét. Aki tehát ezen írás olvasásán átküszködi magát, vegye úgy, mint egy öreg vadászember letűnt ifjúságának változatos, megtörtént emlékeinek leírását.
Lesznek benne vidító, mosolyra késztető, tanulságos, néha visszatetsző történések, mint ahogy az élet minden vonalán vannak ilyenek. Persze az olvasó egyéniségétől függ, hogy ki hogy veszi őket? Mindenesetre, ha úgy tudnék írni, mint Fekete István, vagy Széchenyi Zsigmond megelevenítő, remek stílusú könyveikben, úgy nyert ügyem volna. És mivel a kor szereplői közül már igen sokan átköltöztek az örök vadászmezőkre, így hát vállalnom kell a történelmi tanúságtételt.
Ha pedig az olvasó egyik, másik soromból az elmúlt idők visszasírását olvasná ki, ne feledje, hogy az csak az ifjúság visszaemlékezése. Mert a lepergett múlt soha sem jön vissza, mint ahogy a halott sem támad fel siránkozásunkra.
Elnézést kell kérnem azért is, hogy imitt-amott nem csupán vadászélmények leírására szorítkozom, hanem megemlékszem gyermekkorom csínytevéseire, környezetemre, történelmi tájaira, az akkor élt emberekre, az engem körülvett légkörre és velem megtörtént, vagy azzal kapcsolatos eseményekre. Hiszen mint említém, immáron történelmet írok.
Vissza