Vadászatok idegen tájakon

Fülszöveg

Kétgyermekes, kissé túlsúlyos családapa vagyok, 1958-ban születtem. Gátlásosan mozgok a táncparketten, egy magasabb széken szédülök, eltévedek a bevásárlóközpontokban. De ha puska kerül a vállamra, minden megváltozik. A jégmezőkön, a sivatagokban éppúgy otthon érzem magamat, mint a magas hegyekben.
Pedig még csak vadászdinasztia szülötte sem vagyok. Anyai nagyapám fiatal korában társasági vadász volt ugyan, de ezt 1945 után többé nem tehette. Apai nagyapám igazi, szenvedélyes vadász volt. Ö viszont korán elment, nem volt ideje, hogy vadásszá neveljen. De a vadászat iránti genetikus vonzódást örökül hagyta rám.

Mióta az eszemet tudom, azóta érzem, hogy vadásznom kell. Az elmúlt évtizedekben már lehetőségem is volt erre. Azért tehettem meg, mert családom támogatott, és nem tiltott vagy tűrt. A klasszikus szlogennel: az ő támogatásuk nélkül ez a könyv nem jöhetett volna létre.
Nem csak idehaza vadászhattam. Megadatott, hogy viszonylag gyakran cserkelhettem olyan helyeken, ahová mások ritkán vagy sosem jutnak el. Megtapasztalhattam, idegen tájakon vadászni bár semmivel sem szebb, de egészen más élmény, mint a hazai pagonyokban. Szeretnék átadni valamit abból a sok csodából, amit átélhettem. Akárcsak első könyvemben, ebben a kötetben is külföldi naplójegyzeteimet illesztgettem könyvvé.
Engedjék meg, hogy az Önök társaságában ismét átélhessem kalandjaimat. Kívánok mindenkinek jó szórakozást.
Vissza