A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX-XX. században

Előszó

Az utóbbi évtizedekben a településtudomány művelőinek figyelme igen gyakran fordult a településhálózat kutatása felé. A településhálózat és az azt alkotó, összetevő elemek ugyanis igen változékony rendszert képeznek. Ez a rendszer ugyanakkor meglehetősen hajlamos az alaptendenciák megőrzésére. Nem véletlen tehát, hogy midőn városhálózatunk mai elrendeződésének, tagoltáságának és torzulásainak okait kutatjuk, eljuthatunk a polgárosodás és a polgári városfejlődés korszakához. Az is természetes, hogy a polgárosodás időszakának városfejlődése sem előzmény nélküli, így egy sor tanulság következik az egykori sajátosságokból.
Ismeretes, hogy az Európa középső és keleti felén a XV-XVI. században tapasztalt változások egyre nyilvánvalóbbá tették városhálózatunk amúgy is kedvezőtlenebbé váló jellegzetességeit. S miközben felerősödött periféria-helyzetünk, településhálózatunk kimaradt a Nyugat-Európában kibontakozó modernizációs folyamatból. Ez a helyzet felszínre hozta hazánkban az Alföld és a többi országrész fejlődési útja közötti eltéréseket, melyet az Alföld jelentékeny területeit is érintő török hódítás még inkább hangsúlyosság tett. A Magyarországra háruló élelem- és nyersanyag-termelés következtében kialakult az állattartással, élőállat-kereskedelemmel foglalkozó alföldi mezőváros típusa. Eközben az alföldi mezővárosok környezetében a településállományt a háborúskodások nyomán igen jelentős károsodás érte. Vissza