Vadász György építész

Előszó

Tisztelt Mester, Kedves Gyuri!

Csak így, személyesen szeretnék szólni abból a sajnálatos alkalomból, miszerint Születésnapod van, méghozzá egy fene kerek szám. Kívánok minden jót és töretlen alkotókedvet, megrendelést (inkább megbízást) és jó egészséget, amiből hál' Isten úgy tűnik van bőven Neked. A renitens megbízóid pedig egyszer s mindenkorra tűnjenek el az életedből.

1985-ben léptem át Te és Vera asszony auráját, s ez kisebb-nagyobb kihagyásokkal a mai napig hat rám. Igen, hat reám! A Szentendrei építészkiállítások kezdetekor a bűvös erő, mely Belőled, az általad összefirkált skiccpapírból olyan erősen árad az ember felé, hogy azt nem lehet nem érezni, okozta és tette könnyűvé az indulást a kiállítások során. - De mint a könyvedből, mely rólad az emberről - mesterről szól (az ars poétikádról) kiderül, ez nem véletlen. A Te erőd, melyet a zene, irodalom, művészetek, sport, nők, intellektus - kedves vagy éppen trága modorod alakított ki - egyszerűen a nyitott érzelmekkel és intellektussal közlekedő másik embert befogja. Belőled egyszerűen árad az a valami, ami másokban soha nem volt, vagy nem lesz. Te a tudásod, érzelmeid az építészetről, rákényszeríted a Veled beszélőre és ez a másikban, mély tiszteletet ébreszt. De Te ezt bírod energiával és ilyenkor eszembe jut a könyvedben olvasott epizód.: Ahogy Rácz Aladár ült az ablakod előtt és hallgatta a zongorajátékot, merengett és közben kapott valamit a gyerektől. A nyugalmat, a szépnek látását. Hiszem, hogy ha nem építész lennél, úgy mint zongora előadóművész, a világot járva, ugyanígy tennél és vinnéd, adnád az erőt, tudást tovább. Ahogyan a billentyűket táncoltatnád könnyedén a 160. fekvőtámasz után - ugyanígy teszed ezt a ceruzával és a tollal. Néha, amikor a galériában csend és nyugalom honol, ülök a rajzaid előtt és megérint a varázs: érzem a gyermek Vadász György belső izgalmas fájdalmát: ő szépet, gyönyörűt rajzol, hogy szeressék. Nem hiszem, hogy tévedek. Ez az érzés ejt rabul olykor, ez sejlik elő a fátyolosan finom rajzok vonalai mögül. Igen, mögüle, mert ott bújik meg az alkotó, onnan kérdi: Ugye szép? Hát nekem a Te rajzaid ezt jelentik az esti magányban. Vissza