Vadász Endre

Előszó

A modern magyar rézkarcolásnak Európa határain túl ismert egyénisége Vadász Endre, aki egyúttal a két világháború közti magyar festészet figyelemre méltó művésze. Állandó résztvevője volt a Munkácsy Céh, a Szinyei Társaság, az Ernst Múzeum kiállításainak, de részt vett a velencei biennálékon, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete európai és amerikai csoporttárlatain Oslótól Chicagóig, Londontól Clevellandig. Olaj- és temperaképei, akvarelljei, finom vonalú rézkarcai, folthatásokra épített metszetei egyre több lakás falára, majd közgyűjteményekbe kerültek. Grafikai lapjai, ex librisei eljutottak a világ minden tájára a harmincas, negyvenes években. Mindezek alapján bátran mondhatjuk, hogy sikeres, ismert és elismert alkotó volt. Korai tragikus halála után azonban életműve feledésbe merült. Emléke felidézésére elsőként a szegedi Móra Ferenc Múzeum vállalkozott 1971-es emlékkiállításával. Ezt követte az 1976/77-es debreceni Déri múzeumbeli tárlat, majd a Magyar Televízió 1977-ben forgatott és sugárzott portréfilmje. A figyelem újabb jele a Magyar Nemzeti Galéria 1982-es emlékkiállítása, amelyen a Nemzeti Galéria és a Déri Múzeum tulajdonában lévő művek szerepelnek. (A Déri Múzeum Több mint ötven festményén, kétszáz grafikáját, négyszáz kisgrafikáját gyűjtötte össze 1972-82 között.)
Vadász 1901. február 28-án született Szegeden, polgári családból. Már kisgyermek korában rajzolt, tizenhét éves korában pedig a háború viszonylag derűs perceiről és tanárairól készített karikatúraalbumot. A szegedi reálgimnáziumban érettségizett. 1918-19-ben Heller Ödönnél, a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult. A Tanácsköztársaság bukása után megölt Heller - akinek Móra Ferenc több művében állított emléket - adta azt a bátorítást, hogy képzőművészeti pályára induljon a fiatal Vadász. Édesapja gyakorlati szemléletű és szigorú ember volt; nem ellenezte ugyan fia művészi tanulmányait, de ragaszkodott ahhoz, hogy iparos szakmát is szerezzen. Így Vadász Endre fényképész tanulónak szerződött Budapestre 1921 őszén, három évre, 1923-ban mesteroklevelet szerzett. Később, festői munkája segédleteként igen nagy hasznát vette fényképészeti tudásának. Vissza