Vadász Elemér emlékkonferencia

Előszó

A Magyar Alumíniumipari Múzeum kezdeményezésére szülővárosában Székesfehérvárott, 2000. november 10-én kis ünnepség keretében emlékeztünk Vadász Elemér geológus, egyetemi tanár, a magyar földtani oktatás megteremtője, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus születésének 115. évfordulójára. Akire emlékeztünk a bauxitgeológia nemzetközileg is elismert kutatója volt, ki maga is kiváló kutatókat nevelt. Vadásznak jelentős szerepe volt a magyar alumíniumipar nyersanyagbázisának megteremtésében, évtizedeken át való biztosításában, a bauxitnak mint különleges összetételű földtani képződménynek a megismerésében, ezáltal a feldolgozási technológia nyersanyagoldali optimalizálásában. És természetesen nem utolsósorban a bányászat földtani közegének megismerésében.
Bár a borítón a szoborrá merevedett, a „kövesült", ahogy a geológusok mondják litifikálódott Vadász Elemér látható, hisszük, hogy embersége, szaktudása, szakma- és hazaszeretete a mán át a jövőbe sugárzik.
A kötet természetesen nem ad, nem adhat teljes áttekintést a hosszú életű, mindig az „élet sűrűjében" tevékenykedő bonyolult személyiség életének még a leglényegesebb fordulóiról sem. Bízunk, hasznos hozadékot jelent egy megírandó Vadász-„kultúrtörténethez". A kutatandó kérdéseknek csak egyetlen motívumát említve: Sőtér István „A sas és a serleg. Akadémia arcképek c. 1975-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent tanulmánykötetében Vadászról - többek között - ezt írja: „A fehérvári fehértímársegéd fia. Vadász Elemér göröngyös pályára lép az egyetem elvégzése után; annak a kornak az előítéletei akadályozzák meg az egyetemi magántanári képesítését, és Vadász Elemért ezért csak Eötvös Loránd felháborodása kárpótolja némiképp, aki Justizmordnak" mondja a Vadásszal szembeni eljárást."
Rendezvényünket mintegy száz szakmabéli tisztelte meg. Vissza