Fülszöveg
" maga a mesterség megtanulhatatlan.
A tanító akkor ébred öntudatra, ha ezt belátja.
Innen kezdve két útja van. Vagy föladja, vagy folytatja.
Mind a két választás jó.
De csak aki folytatja, az a tanító.
De csak addig az, amíg tudja - hogy nem tudhatja.H
- Ezek a sorok Mihalik Zoltán mindmáig publikálatlan esszé
kötetéből származnak, melynek címe: A tanítás mestersége. 1984-
ben, amikor amolyan szamizdat formájában olvashattam, annyira
megtetszett, hogy nyomban lemásoltam. Erről a dologról akkor,
persze, nem beszéltem neki, mert új ismerőseként nem akartam
leleplezni titkos tettemet. Ez a mű akkoriban a hivataloskodók
szemében nem volt éppen a legjobb ómen, s szerzőjét még veszélybe is sodorhatta volna bizonyos politikai felhangjai miatt.
Vadas Gyula most megjelent interjúkötete tehát egy olyan életpályát mutat be, melynek tanulságai nemcsak a pedagógus-
társadalom számára hasznosak, hanem a szélesebb olvasóközönség
érdeklődésére is méltán számot tarthatnak. Az...
Tovább
Fülszöveg
" maga a mesterség megtanulhatatlan.
A tanító akkor ébred öntudatra, ha ezt belátja.
Innen kezdve két útja van. Vagy föladja, vagy folytatja.
Mind a két választás jó.
De csak aki folytatja, az a tanító.
De csak addig az, amíg tudja - hogy nem tudhatja.H
- Ezek a sorok Mihalik Zoltán mindmáig publikálatlan esszé
kötetéből származnak, melynek címe: A tanítás mestersége. 1984-
ben, amikor amolyan szamizdat formájában olvashattam, annyira
megtetszett, hogy nyomban lemásoltam. Erről a dologról akkor,
persze, nem beszéltem neki, mert új ismerőseként nem akartam
leleplezni titkos tettemet. Ez a mű akkoriban a hivataloskodók
szemében nem volt éppen a legjobb ómen, s szerzőjét még veszélybe is sodorhatta volna bizonyos politikai felhangjai miatt.
Vadas Gyula most megjelent interjúkötete tehát egy olyan életpályát mutat be, melynek tanulságai nemcsak a pedagógus-
társadalom számára hasznosak, hanem a szélesebb olvasóközönség
érdeklődésére is méltán számot tarthatnak. Az utóbbi évtizedek
magyar pedagógiájának személyes hangvételű tanúságtétele ez,
melyben egy jellegzetes értelmiségi pálya állomásai villannak fel a
negyvenes évek végétől kezdődően egészen napjainkig. De
természetesen szó esik benne a szülői ház és a gyermekkor sajátos
világáról is.
A könyv második részében a pályatársak, kollégák és
tanítványok vallanak a Tanár Úrról, Zoliról.
Ebben a válságokkal, kényszerűségekkel küszködő történelmi
korszakban Mihalik Zoltán úgy próbált pedagógus maradni, hogy
bár tudta - a titkot nem tudhatja, mégsem adta föl; másszóval
sohasem az éppen érvényben lévő kultúr- és oktatáspolitikára
hallgatott, hanem a sorsvállalásból eredő tapasztalataira, egyéni
karmájára támaszkodott.
Kovács Gábor
Vissza