Vad és vadászatok Erdélyországban

Fülszöveg

Kászoni Zoltánnak, az otthon és nálunk egyaránt közismert és általunk is nagyra becsült erdélyi szakembernek, írónak, nem utolsósorban pedig vadászati szakújságírónak e vadbiológusi vadászatkrónikási munkája olyannyira hiánypótló, hogy - a szónak valamennyi értelmében - napjainkban egyedülállónak minősíthető. Annál is inkább, mert a Kárpát-medence magyarlakta tájegységei közül Erdélynek a XIX. század, jelesül Újfalvi Sándor óta nem volt hasonló, átfogó vadbiológiai, vadászattörténeti ismeretekkel rendelkező szakavatott krónikása. A könyv tehát egyéb, elsősorban ismeretterjesztő (vadász)irodalmi értékein túl jórészt a kordokumentum súlyával is rendelkezik: anekdotikus történetei, színes-érzékletes elbeszélései által közvetített ismeretanyaga évszázadokat ível át, s jó érzékkel és pontos írói logikával felépített keretei között ott a XX. század második felének sajátos képe, benne az erdélyi magyarság sorsának alakulása is, ami érzékelhetően átsejlik a markánsan megrajzolt alakok és történeteik hátterében.

A Szerző kötetét elsősorban kézikönyvnek szánta, ám belőle nem csak a vadfélék leírását és etológiáját, de különféle, a vadászatuk során megfigyelt szokásait is megismerheti az Olvasó, a hozzájuk fűződő hiedelmekkel, történeti vonatkozásokkal együtt. Az egész munkát pedig áthatják a helyi színekből megfestett erdélyi táj rezdülései, a jellegzetes couleur locale, a Mezőség nádasainak-szántóinak-vizeinek, a Hargita ősfenyveseinek, a Görgényi- stb. havasok vad széltöréseinek, a Dél-Kárpátok sziklavilágának és tengerszemeinek, a Székelyföld és más vidékek tájképének finoman árnyalt pasztellje, ezen túlmenően pedig a mindennek fennmaradásáért érzett féltő aggodalom. Vissza