Váci Egyházmegye Kalendárium 2010

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az anya és az általa hordozott gyermeke között „őseredeti azonosság" van. Ez azt jelenti, hogy bár teljesen az anyából lép elő a gyermek, de nem az anya születik újjá, nem ő ismétlődik meg, hanem az örök ember lép a teremtett világ színterére, ahogy az anyában is egykor az örök ember lépett a teremtett világ színterére. Ezért a gyermek nem tartozhat csupán az anyához. Már csak azért sem, mert az anyának fogannia kell az apától, és kettejük legmélyebb intimitásának, egyesülésének titkából formálódik az eddig soha nem volt, és soha még egyszer nem ismétlődő egyedi létező. Ebben az egyesülésben az apa is fogan a feleségétől, hogy ő is termékeny legyen. Kölcsönösen megfoganni és ezáltal termékennyé válni - ez a szülői hivatás titka. Ez egyben az istenképiség felöltésének és átszármaztatásának egyik fontos módja a családban.
A gyermek istenélménye a szüleitől származik. A szülők konkrét szerelme a gyermekben istenélményként manifesztálódik. A szülők egységének veszélybe kerülése és felbomlása nem csupán a létbeli bizonytalanságot zúdítja rá a gyermekre, de az Istennel kapcsolatos kételyt is létrehozza. Bizony, a gyermek Isten iránti közönye a szülei egymás iránti ridegségéből, Isten tagadása pedig a szülei egymás iránti szeretetlenségéből táplálkozik. Az ember istenképisége - tudjuk Szent Ágostontól - valójában imago trinitatis (Szentháromság-hasonlóság). A Szentháromság képére való teremtettségünk a létezés, a tudás és az akarat síkján mutatkozik meg. A kép elhalványulása lézengő létezést, szofisztikus áltudást, és akaratnélküli bábéletet eredményez." Vissza