Előszó
Újabb ajándékot kapunk ebben az esztendőben azáltal, hogy ráirányul a figyelmünk a Könyvek Könyvére, a Szentírásra. Naponta olvassuk a szentmise olvasmányaiban Isten Szavát, mégis szükségünk van arra, hogy időnként különös hangsúlyt kapjon ez a féltve őrzött kincsünk. „Add, Urunk, hogy élni tudjunk mindabból, ami isteni Igédből származik."
Természetesen, elsősorban arra buzdítalak mindnyájatokat, hogy otthonotokban, könyvespolcotokon, az éjjeliszekrényen legyen ott a Szentírás. Legyen mindnyájatoknak saját Bibliája, amely szinte már magától ott nyílik ki, ahol akarjuk. Hála Istennek, ma már nem elérhetetlen, különleges kívánság a saját Biblia, hiszen sokféle kiadásban hozzá tudunk jutni. Elolvashatjátok a szentmise napi olvasmányait otthon újra, de gondos figyelemmel folyamatosan is végigolvashattok egy-egy újszövetségi fejezetet. Én nem sajnálom aláhúzni azokat a gyönyörű mondatokat, amelyek megragadtak, és különösen közel állnak hozzám. Legyen kedvenc szentírási könyvetek. Nekem például kedvencem az efezusi levél, az első Péter-levél vagy az első János-levél.
Az idei évben a plébániai közösségetekben a szentségimádási órák mellett szervezzétek meg a rendszeres Biblia-olvasó köröket. Ha nincs saját lelkipásztorotok, akkor is meg tudjátok tartani, hiszen ma már sokféle vezérkönyv kapható, és a katolikus újságokban is találtok iránymutatást.
Ugyancsak szeretném kiemelni a lelkipásztori tervünkben a katolikus nevelés szent ügyét. Ez a katekézis - vagy ahogy megszoktuk a régi elnevezést: hitoktatás - sürgető feladata. Az új nemzedéknek csak a személyes életünkkel, a hitben élő gyakorlatunkkal tudjuk hitelesen továbbadni keresztény örökségünket, életszemléletünket, értékrendünket. Lényeges változáson ment át ebből a szempontból vallási életünk. Régen a vallásos család és egyházi iskola mellett csak rendszerező szerepe volt a hitoktatásnak. Ma egészen más a helyzet. A hitoktatás szerepe felértékelődött. Nem csupán a gyermekeket és a fiatalokat kell - saját életkoruknak megfelelő módon - hatékonyan megszólítani, de a szüleikre is hatni kell, hogy a gyermek legfontosabb közege, a család is támogassa a katekumenátus sikerét. A hitoktatás ugyanis a keresztelést követő katekumenátus, az Egyházba való beavatódás folyamata. Ehhez azonban érzelmileg is elő kell készíteni a gyermekeket, a szeretetteljes elfogadással, játékkal, kirándulásokkal, számukra is érthető, szép templomi liturgiával. Lassan rájöttünk, hogy nem csupán az elméleti kereszténységet kell szorgalmaznunk, hanem sokkal inkább azt a gyakorlati keresztény életet, amely nem elmondja, hanem bemutatja az Evangéliumot. így válunk mi magunk is nyitott Könyvvé, nyitott Bibliává. A Biblia nem tantárgy, nem ismeret-tár, hanem Lélek és Élet.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok Mindnyájatoknak Istentől megáldott esztendőt, a Szentírásból táplálkozó megújulást, ébredést!
Miklós püspök
Vissza