Előszó
Jubilál a biennálé! Ötödször kerül megrendezésre Pécsett az Országos Kisplasztikai Biennálé, hazai szobrászatunk e legteljesebb seregszemléje, legfőbb fóruma.
Az öt kiállítás már történeti...
Tovább
Előszó
Jubilál a biennálé! Ötödször kerül megrendezésre Pécsett az Országos Kisplasztikai Biennálé, hazai szobrászatunk e legteljesebb seregszemléje, legfőbb fóruma.
Az öt kiállítás már történeti távlatot ad a "kisszobrászat" intim műfajának. A sorozat 1967-ben indult. Első alkalommal 48 volt a résztvevők száma. Újdonságnak számított még ekkor a műfaji szakosodás jegyében meghirdetett kiállítás. Talán ennek tulajdonítható, hogy viszonylag kevesen vettek részt a tárlaton, melynek első I. díjasa Kiss Nagy András volt. A biennálé sikerének ékes bizonyítéka, hogy azóta elszaporodtak a szakosodott kiállítások, hiszen Pécsett is a kisplasztika a kerámiával váltakozva szerepel. Szombathelyt textilbiennálékat, Salgótarjánban zománcbiennálét, Egerben akvarellbiennálét, Miskolcon grafikai biennálét rendeznek nem kis sikerrel. Másrészt elmondható, hogy az első pécsi kisplasztikai biennálé kedvező fogadtatásának, élénk visszhangjának köszönhető, hogy a következő alkalommal már 95 volt a kiállítók száma. Úgy látszott ekkor, a biennálé elérte a célját, aktivizálta a szobrászokat. A Magyar Képzőművészek Szövetsége, valamint a Művészeti Alap tagjainak nagy hányada vett részt a seregszemlén. A szokásos három díj mellett - az élre ezúttal Schaár Erzsébet került - további három nagydíjat szavazott meg a Rendezőbizottság, Borsos Miklós, Kerényi Jenő és Vilt Tibor művészi alkotómunkájának egészét méltányolva ezzel a gesztussal. A sajtó is felfigyelt most már a pécsi kisplasztikai biennáléra, számos napihír, cikk és kritika jelent meg a biennálé kapcsán. Az összehasonlítás, a viszonyítás, melyet egy kiállítás nyújt, megteremti egyúttal a megméretés, a súlyozás lehetőségét is. S ha az alkotók ráfigyelnek a segítőszándékú intő szóra, akkor a tanulság megszívlelése az előrelépésnek lehet a záloga. A helyes következtetések levonása az egész szobrásztársadalmat érinthetik ezáltal, hiszen a kisplasztika művelői egyúttal köztéri szobrászatunk képviselői, az emlékművek tervezői, a portrészobrok mintázói. Maga a kisplasztika sem egy zárt, körülhatárolható kategória és nem is egy bizonyos mérethatáron belülire szűkített fogalom. Egyik jellemzője csupán a kisebb méret. Az intim hangulat a monumentalitás helyett, a belső teret igénylő megfogalmazás viszont fontos kritériuma ennek a műfajnak. Anyagában is szinte valamennyi használatos megjelenési forma megengedett: a fém, a fa, a kő, az üveg, a plexi, a műanyag, a terrakotta, sőt a textil is.
Vissza