Üzenetváltás

Fülszöveg

Habán Mihály vallomása:
"Ezek a versek nem modern hangvételűek, de nem is régiek. Amióta lejegyeztem őket, csak éppen jelenvalók. Összegező versek: régi korok beemelése a jelenbe és a mai kor elmerítése a múltba. Az emberi létforma nyelvi tenyészete, hang-és szó elemekből összerakott alakzatok, mint minden gondolat bármilyen megformálása, a reálisnak megjelenése egy irreális közegben, szellemképek, melyek csak elbomló vagy átalakulási időtartamukban különböznek egymástól, modellek az élet megismeréséhez, közlési mód, mint az anyag mibenlétének ekresése közben feltáruló jelenségek felidézésére alkotott részecskéket és ezek kombinációit felhasználó nukleonnyelv. Más kérdés, hogy az átélt közlések, mint az élet mintái, belépülhetnek-e abba a szellemvilágba, mely csak az ember számára lefordítható valóság és kitölthető forma, vagy annak perifériáján kallódva, jeladás nélkül és felhasználatlanul hevernek majd, visszhangtalanul, mert senkinek sem mondanak érdemlegest, vagy éppen semmit. Ha ezekben az írásokban mégis van valami, ami az esendő élet bűnben és erényben virágzó szépségének isteni szférába emelt tolmácsolása, valami, ami az emberi gyarlóság és tökéletesség szintézisének eléréséig kitartott hangú érvényesség, az a súgó léleké, akinek szerettem volna névtelen jegyzője lenni. Az én érdemem csupán arra irányuló igyekezetem lehet, hogy lehallgató és visszaadó eszközeim és műszereim érzékenységének korlátai lehetőleg ne zavarják és torzítsák el az apályként visszaáramló súgás emlékezetemben hagyott írás rejtjelírás, melynek kulcsa, gyanútlan olvasó, nálad kell legyen, hogy elérj a szomjazott forráshoz: segíts nekem az olvasás intuiciójával." Vissza