Üvöltő szelek

Fülszöveg

"Az Üvöltő szeleket vad műhelyben, egyszerű eszközökkel, otthoni anyagból faragták. A szobrász talált egy gránittömböt az elhagyatott lápon; ránézett, s látta, hogyan lehet a sziklából egy vad, sötét, baljós fejet előcsalni, olyan formát, amelyet a nagyságnak legalább egy eleme alakít - az erő. Durva vésővel dolgozott, s nem volt más modellje, csak a saját töprengései. Idővel és munkával a szikla emberi formát öltött; s ott áll, óriásan, sötéten, zordonan, félig szobor, félig szikla: az előbbi értelemben szörnyű és kísérteti, az utóbbiban csaknem szép, mert színe lágyszürke, és benőtte a lápi moha, és virító kelyhű, balzsamos illatú hanga nő hűségesen az óriás lába tövében." Charlotte, Emily nővére írta ezt bevezetőjében a regény posztumusz kiadása elé. A bevezető kissé mentegetőző volt, s a regény, ez az egyedülálló, szenvedélyes remekmű rá is szorult a mentegetőzésre a viktoriánus ízlés előtt, amely bárdolatlannak és kezdetlegesnek érezte, összetévesztvén az erőt és a szenvedélyt a vadsággal és nyerseséggel. Az első modern angol regény túl korán készült el.
Az életrajz adatai páratlan összhangban vannak a művel. A négy életben maradt Brontë gyerek apja szegény, ír származású pap volt, keserű és szertelenül indulatos ember. Vaskézzel uralkodott a családon, minden reggel töltött pisztolyt tett a zsebébe, úgy ült le reggelizni. Apai komorságát betetőzte a papi komorság: a Bűn és a Kárhozat emésztő világában élt. Korán elhalt felesége helyett annak nővére nevelte a gyerekeket, nem kevésbé komoran és megszállottan... Vissza