Üvegszobor a "házban"

Előszó

A lombikban keletkező élet nem a mai tudományok felfedezése. Hieronymus Bosch sok figuráját átlátszó burokban ábrázolta. A buborék anyaga, ott és akkor, a védelem és a sérülékenység jelképe volt, amelyben a beavatott tudós láthatta, vagy szerette volna látni, hogyan alakul át az anyag szellemmé. Egyszerre in vitro és in vivo. Ma a tudomány ott tart, hogy fölmerül a lehetősége egy más típusú életnek. A központi idegrendszer szerepét elvben egy mindennemű animális vagy metafizikai tényezőtől mentes, elektronikus buborék is átveheti. Természetesen ebben a pillanatban a test puszta jelmezzé válik, amit már H. G. Wells "Láthatatlan embere" is kényelmetlen viseletnek tartott, mert korlátozta transzparenciáját. A lombik - ha tetszik, az üvegbuborék - az átlátszóság toposza. A transzparencia ma ismét kulcsfogalom lett.
Bojti András üvegszobrász lételeme a transzparencia. Hol buborékot, hol antropomorf figurát szublimál alkimista üvegesműhelyében - mert homunculusa bőrsejtjei buborékokból nőttek -, aszerint, hogy a megszilárdult lég, az üvegbe dermedt fény rejt-e belül további tartalmakat, vagy önmagára összpontosít. Bojti kísérleti homunculusainak idegrendszere néha fémháló, néha csak a fénytörés csapdájában lepárolt szín. Máskor a szobrász a celluloid transzparenciájában alkot filmet. Építészeti filmet például, talán mert az fehér foltja vizuális kultúránknak. Helyesebben: láthatatlan foltja, mert alig készül ilyen mozi. Bojti e téren is kísérletezik, az 1990-es montreali filmfesztiválon sikerrel szerepelt "A mai otthon" című filmje. Vissza