Fülszöveg
Ez a könyv három barátról szól. Barátságról, szerelemről, kalandról, sikerről és bukásról. Mi lesz az egykori "iskola rémei"-vel, az örök barátságot fogadó vagányokkal, amikor kilépnek az életbe? És mit bír ki egy barátság, ha megváltozik körülöttük minden? Mert közben a három barát élete körül minden átalakul, a háttérben lezajlik a magyar rendszerváltás, és már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt.
Üvegkalapács
"- Már most hiányzol - mondta amikor a lány a vonat lépcsőjére lépett, és bár az kész lett volna azonnal visszalépni, ő csak búcsúzott tovább. - Remélem, rövidesen találkozunk.
Még egy szerelmetes csók a lépcső tetején, aztán mozdult a vonat, és ezermester lelépett a peronra. Integetett a lány után amíg látta, aztán rohant ki a kocsijához. Közben nézte az óráját. Egy óra húsz perc. Talán sikerül. És már robogott is a főváros felé.
Lívia egész úton a fiúra gondolt. Milyen más, mint a többiek. Talpraesett és okos. Újra maga elé képzelte az első találkozást, azt a...
Tovább
Fülszöveg
Ez a könyv három barátról szól. Barátságról, szerelemről, kalandról, sikerről és bukásról. Mi lesz az egykori "iskola rémei"-vel, az örök barátságot fogadó vagányokkal, amikor kilépnek az életbe? És mit bír ki egy barátság, ha megváltozik körülöttük minden? Mert közben a három barát élete körül minden átalakul, a háttérben lezajlik a magyar rendszerváltás, és már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt.
Üvegkalapács
"- Már most hiányzol - mondta amikor a lány a vonat lépcsőjére lépett, és bár az kész lett volna azonnal visszalépni, ő csak búcsúzott tovább. - Remélem, rövidesen találkozunk.
Még egy szerelmetes csók a lépcső tetején, aztán mozdult a vonat, és ezermester lelépett a peronra. Integetett a lány után amíg látta, aztán rohant ki a kocsijához. Közben nézte az óráját. Egy óra húsz perc. Talán sikerül. És már robogott is a főváros felé.
Lívia egész úton a fiúra gondolt. Milyen más, mint a többiek. Talpraesett és okos. Újra maga elé képzelte az első találkozást, azt a feszült csendet, ahogy szemben álltak egymással. És ez a mai nap! A séták, a csókok, a vallomások. Csak azt nem értette, miért engedte el? Hiányzott neki a fiú. Azt szerette volna, ha ott van mellette, ha beszél hozzá.
Az út gyorsan eltelt. Lívia arra riadt fel, hogy begördülnek a Déli pályaudvarra. Megérkezett. Egyedül. Pedig most itt állhatna, megfoghatná a kezét, és azt mondaná...
- Szia, kislány!
Lívia dermedten állt a kocsi ajtajában. Előtte a lépcsőnél ott állt ezermester egy akkora virágcsokorral, hogy alig látszott ki mögüle. Szélesen mosolygott Lívia meglepetésén, aztán a kezét nyújtotta.
- Azért ugye nem akarod ott tölteni az estét?"
Vissza