Üvegház

Előszó

Részlet:

Üvegház
A Hotel Réve hiressége és jogos büszkesége a kertje volt, amely lenyult egész a tengerig. A part itt magas, csupa szikla és oly meredek, hogy csak egy karos vaslépcső vezet le a kiálló sziklára pántolt két fürdőbódéig. A kert erősen kinyuló részét belülről alig pár arasznyi magas, de jó két méter széles kőfal szegi, a fal mögött egy kis tisztás, mohos kőpadokkal, öblös nádszékekkel, nyugágyakkal, középütt hatalmas sátor-ernyő, hátrább megredvesedett, töredezett kőszobrok, orratlan angyalkák, megnyomorodott pogány istenek és istennők. Mögöttük a park sürü, zöld rengetege, előttük lent a végtelen kék ür, nyilegyenes aranyfolyókkal és szeszélyes formáju arany tavakkal a hátán. A messzeségben alacsonyan szálló, hosszukás barna felhő: egy hajó füstje, amely azonban maga nem látszik.
A leány, magas és szőke, világoskék ruhában a falon állt, arccal a vizfelé fordulva, oly mereven és mozdulatlanul, mint egy szobor. Kissé összehuzott szemmel merült bele az aranyoskék szikrázó végtelenségbe és a mozdulatlanságán is érzett, hogy a határtalanság áhitata átjárja egész meghatott, fiatal valóját. Hogy belé olvad a lelke és minden gondolata engedelmes odaadással foszlik bele a gyönyörüség édes öntudatlanságába. Lecsüggesztett két keze halkan, álomszerüen, mint két alvajáró indult meg és mikor összetalálkozott, csöndesen kulcsolódtak egymásba. Vissza