Üveg- és tükörképek a Kárpát-medence népeinél

Előszó

ÜVEG- ÉS TÜKÖRKÉPEK A KÁRPÁT-MEDENCE NÉPEINÉL
Az üveg- és tükörképek a naiv, népies ábrázolóművészet szép darabjai
a XVIIL századi Közép-Európa paraszti ízlésvilágát idézik fel. Bár polgári ízlés-
törekvéseket tükröznek, szorosan kapcsolódtak a vallási élethez és szokásokhoz.
A BAROKK-KORI SZENTKULTUSZ KIALAKULÁSA
Közép-Európa a pogány törökök felett aratott végső győzelmét Mária
segítő közbenjárásának tulajdonította. A törökök uralma alól felszabadult
területeken a katolicizmus az újkor legnagyobb missziós tevékenységét indí-
totta el, hogy a protestantizmus és ortodoxia híveit Rómához visszatérítse.
Az ellenreformáció a barokk életszemlélet egészét mozgósította, kiterjesztette
a kegyességet a hétköznapokra és az otthonokra, a munkaalkalmakra és a mun-
kahelyekre, a legendák és szent-tört énetek eredetének helyeire. Az ünnepeket
pompázatosan és fényűzően rendezte meg, amelyekben az emberek egy hatal-
mas felvonulás és jelenet résztvevőivé válhattak. A szentkultuszban résztvevő-
ket vallásos érzületükben megerősítették a különböző szakrális tárgyak, ame-
lyeket emlékként vittek magukkal. Az iskolázás és írásbeliség elterjedését
közvetlenül megelőző évtizedekben az alsóbb néposztályok körében nagy ke-
letje volt a kisebb és nagyobb szentképeknek, metszeteknek és az olcsó képes
szent könyveknek, füzeteknek. Ez kedvezett a manufakturális viszonyok kö-
zött dolgozó képfestőknek, képkészítőknek, különösen a nagy szériákban
készíthető műfajok mestereinek, a rézmetszőknek és az üvegképfestőknek,
akik Augsburgban a XVIII. század második felére már egész Európába exportál-
ták naiv, népies szentképeiket s közöttük az üvegképeket. A barokk és rokokó
provinciális megfogalmazású szentképei a közép-európai kegyhelyek és kalen-
dáriumok kedvelt szentjeit ábrázolták.
A Kárpát-medencében az etnikai, vallási tagozódásnak megfelelően a „népi
kegyesség" többféle forrásból táplálkozik; sajátos helyi kultuszok, újabb
csoda-tételek épültek rá a törököket megelőző idő szentkultuszára. A térség
nyugati részében az osztrák és bajor szentkultusz maradandó nyomokat ha-
gyott, a Szeged környéki és észak-magyarországi katolikusság körében egy sa-
játos, magyar identitással megerősített szentkultusz rajzolódott ki, és hasonló-
an sajátos arculata volt a legkeletibb magyar katolikus vidék vallásosságának is,
amely Csíksomlyó hatását őrizte. A görögkatolikus szertartású közösségekben
a keleti egyház szentkultusza élt tovább, a Pócsi és Kolozsvári kegyképek je-
lentik ennek sajátosságát: ruszinok, románok, magyarok Mária kultuszának
középpontjában álltak e kegyképek, illetve kegykép másolatok. Vissza