Útvesztőben

Előszó

Részlet a kötetből:

HELL PÉTER ELSŐ DICSŐSÉGE

Az asztalnál hárman ültek: Hell Péter és két tanítványa, Herczeg Jolánka és Herczeg Fülöpke. Hell Péter tizennégy éves volt, negyedik gimnazista; vékony, beesettmellű, sápadtarcú fiú. Herczeg Jolánka tizenkétéves, boglyas, szénfeketehajú, érett leány. Fülöpke, Hell Péter másik tanítványa, még első elemista; püffeteg, sárga arca lomhán imbolygott húsos nyakán. Ültek hárman az asztalnál, rákönyököltek a kék linóleumra és kávéztak. Omlós kalács volt uzsonnára, a magas findzsákban kávé, amelynek illata betöltötte a szobát. Hell Péter mohón mártogatta a kalácsot a kávéba; nem csoda, ma megint gyenge volt otthon az ebéd. Jolánka únottan szürcsölte uzsonnáját, közben egyik kezével dobolt az asztalon. A kisfiú beletemetkezett a findzsába s a levegőt bámulta, mint valami tündéri csodát.
Lassan esteledett. A bérkaszárnya udvaráról, amelyre a gyerekszoba nyílt, alkonyi sötét szivárgott. A Fräulein meggyújtotta a villanyt, - alsó, mondta s felkattantotta a kapcsolót - s átment a hálószobába ágyazni; ma fürdő lesz, korán kell végezni. Persze nem Hell Péteréknél lesz fürdő, náluk nincs fürdőszoba s meleg, illatos fürdő után puha derékaljú ágy, amelybe esténként jókor le lehet feküdni s boldogan aludni reggelig. Szóval, - szólt a kisasszony, mielőtt bement a hálóba ágyazni - ma gyorsan fejezzétek be a leckét, nem kell sokat skálázni also. Vissza

Fülszöveg

Szirmai Rezső regénye az első világháború kitörésétől a második világháború első napjáig terjedő zsúfolt emberöltőnek szélesen megrajzolt korképét eleveníti fel az olvasó előtt. Ez a már szinte történelmivé vált korszak valóban a magyar és nemzetközi évek útvesztője volt: roppant feszültségek küzdöttek egymással benne és osztották két, sőt gyakran több részre az exisztenciális gondok által amúgyis halálosan szorongatott és megfélemlített embereket. Szirmai könyvének középpontjában egy fiatalember sorsa áll, aki egyéniségével mintegy arra született, hogy a nagy bomlásnak jelképes kifejezője legyen. Végtelen becsvágy és a jónak valamilyen ködösen bizonytalan kívánása vibráltatják szüntelen élete iránytűjét, ami alkalmat ad az írónak, hogy vesékbe látó jellemművészetét oldalról oldalra soha nem szűnő finomságok kiaknázásával érvényesítse. Mozgalmas eseményekkel telt korrajz és kalandos egyéni élet ritkán talált ilyen szerencsés kifejezésre, mint ebben a könyvben, melynek mottójául leginkább Ady Endre híres tétele kívánkozik, személyes életének két fő-fő múzsájáról és mozgatójáról: a politikáról és szerelemről. Akárcsak egy modern amerikai regény, egy teljes élet teljes képét adja, melyből egyetlen szenvedély sem hiányzik, csupán a tárgyilagos kívülállás. Ez viszont teljes mértékben megvan írójában. Vissza