Úttörőzsebkönyv 1983-1984

Előszó

Jelmondatunk:
Bizonyára emlékeztek még, hogy tavaly szeptemberben elhatározta a csapat, mit választ jelmondatául az 1982/83-as úttörőévre. Ha jól dolgoztatok, nemcsak a jelmondat kiválasztásában vettetek részt, hanem az úttörőév végén megállapíthattátok: teljesítettétek, amit a jelmondatban kifejeztetek.
Az új úttörőévben ugyanez vár az őrsökre, a rajokra. Az 1983/84-es jelmondat a csapatok számára utat mutat a feladatok megoldásának szellemében, a mindennapi csapatélet tartalmassá tételében. Olyan jelmondatra van tehát minden egyes csapatnak szüksége, amely pontosan és híven kifejezi annak a közösségnek az elképzeléseit, amely jelképéül választotta.
Bizony nem könnyű olyan megoldást találni, amely izgalmas, újszerű, s minél többeknek tetszik. Az is az igazsághoz tartozik, hogy nem szabad túlságosan elmerülni a "jelmondatkeresésben", mert félő, hogy a lényegre, a valós évindító munkára nem jut majd erő, energia. Éppen ezért érdekesek a hirtelen jött ötletek, amelyek születhetnek egy-egy jó népi mondásból, szállóigéből, a csapatban használatos kifejezésből.
Segíthetnek a költői művek is; Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, József Attila mellett számos mai kortárs költőnk is megfogalmazott olyan gondolatokat, amelyek elmondják azt, amit mi is vallunk a munkáról, a közösségről. A tőlük idézett jelmondatok pontos leírására különösen oda kell figyelni.
A jelmondat az új úttörőévben vezérfonálnak tekinthető. Jó, ha időről időre olvashatjuk, ha megjelenik a faliújságon, a csapatújságban, elhangzik a rádióban. Így válhat közös munkánk jelképévé. Vissza