Kommunikáció és kultúra (dedikált példány)

Előszó

I. KOMMUNIKÁCIÓ FOGALMA, HIERARCHIÁJA, IDEIGLENES AXIÓMÁI
A magyar művelt tudat húsz-harminc éves lemaradása a modern társadalmak mindennapi és tudományos (teorikus) gondolkodásához, tudásához, szervezettségéhez képest nem olyan tragikus, mint egyesek hirdetik. Azok, akik nem hisznek a merész kitörési kísérletek sikerében, a szellemi-lelki-szociális beruházások elsődlegességében, akik a jövőt olyannak képzelik, amilyen a jelen... Az ezredfordulóra létkérdéssé válik, hogy valóban át tudjuk-e alakítani szemléletünket, viszonyainak, viselkedéseinket s természettel, a Természetfelettivel, a társadalommal, embertársainkkal és önmagunkkal szemben is. Működésre és fejlesztésre kell tervezni a "fejünkben lévő jövőnket". Túl kell haladni érzékszervi-fizikai szintünket, kozmikus lényként gondolkozó, cselekvő, viselkedő EMBERRÉ kell válnunk. Ehhez a merész vállalkozáshoz kíván hozzájárulni a humán tudományok alapozására, összefoglalására (is) vállalkozó új tudomány: a kommunikációelmélet, mely új választ keres az anyag, az élet, a tudat problémáira, és új szempontokat az ember-természet, ember-társadalom, ember-ember viszonyok leírására. "Eritis sicut Deus, scientes Bonum et Malum" (Istenné váltok magatok is, ismervén jót és rosszat).
A kommunikációelmélet európai gyökerekre hivatkozó kritikus amerikai ideológia, gazdasági kísérlet arra, hogy a modernizáció és az új humanizmus számára új világnézetet teremtsen. A gyökerek Descartes-ig, a kartéziánus mechanikus világkép, oksági meghatározottság (determináció, teleológia) bírálatáig nyúlnak vissza. Elvetik Marx kollektív- és Freud individuális miszticizmusát ( a közösség és egyén "természetfelettiségét"). A kommunizmus szervetlenségét rendszerszerűséggel, önszabályozással, önigazgatással; a lélekelemzők (pszichoanalitikusok) energia fogalmát pedig a kommunikáció-interakció, visszacsatolás (feedback) fogalmával cserélték le az 1950-es évek második felétől. Vissza