Utópia

Előszó

Morus Tamás szíves üdvözletét küldi Aegidius Péternek!
Kedves Aegidius Péterem! Már csaknem röstellem, hogy majd egy év elmultával küldöm neked könyvecskémet a seholszigeti államról, holott kétségtelenül hat hónapon belül számítottál reá. Hiszen tudtad: ennél a munkámnál nem kellett vesződnöm a kitalálással s még a szerkezet felől sem kellett gondolkoznom, éppen csak el kellett ismételnem mindazt, amit veled együtt hallottam Rafael szájából. Ilyenformán az előadás módja sem okozott fáradságot, hiszen Rafael beszéde nem lehetett választékos, mivel hevenyészett és rögtönzött volt, meg aztán olyan emberé, aki jobban tud görögül, mint latinul. Tehát, amennyivel előadásom megközelíti az ő hanyag egyszerűségét, annyival jut közelebb az igazsághoz. Már pedig ez az egyetlen dolog, amellyel most törődnöm kell és akarok is törődni.
Megvallom, Péter, e készen kapott anyag által annyi munkától szabadultam meg, hogy jóformán semmi nem maradt hátra; egyébként a mű kigondolása és elrendezése egyaránt jócskán igénybe vette volna egy olyan szellem idejét és szorgalmát is, aki alacsonynak, vagy éppenséggel műveletlennek nem mondható. Ha mármost nemcsak az igazsághoz híven, de ékesszólóan is kellene írnom, hát azt semennyi idő alatt, semmiféle igyekezettel nem tudnám véghezvinni. Igy azonban, hogy mindannak elvethettem gondját, amiért sokat kel lett volna fáradoznom, és csupán annyi tennivalóm maradt, hogy egyszerűen leírjam a hallottakat, ez már csak nem volt munka! És mégis, ennek a semmiségnek elvégzésére egyéb ügyeim jóformán a semminél is kevesebb időt hagytak. Vissza