Előszó
Részlet a kötetből:
UTÓLSZOR A LYRÁN
Egyszer varázslóasszony képébe jött, Véletlen volt a neve.
- »Bízd rám, ideigézem! Itt terem ablakon, - kéményen át is!
És azt hiszi majd, hogy a szive...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
UTÓLSZOR A LYRÁN
Egyszer varázslóasszony képébe jött, Véletlen volt a neve.
- »Bízd rám, ideigézem! Itt terem ablakon, - kéményen át is!
És azt hiszi majd, hogy a szive hozta. »Téged kereslek hajnal óta!« - szól.
- De ha alkonyatkor jön is, - ha egy órára; - mégis csak a halálod előtt!...
Majd felöltöztet, mint rég, vágya szép köntöseibe, hogy ragyogj!
Majd szűzzé csudál és ifjúvá dicsér megint szerelme. -
- Önts olajat a mécsre, asszony, és világíts a küszöböd elé!
Mert bocsánaton és alkuváson még eladók gyönyörű percek!«
De ülve maradtam én és rajzoltam ujjammal a porba.
»Már készülődik az alkony, kevés az idő későre jár!
Egykor mondtam: »Várj, szerelmem, amíg orgona nyílik; majd jön a nyár!«
- - - De akkor is messzi járt tőlem már a bimbós csudálkozás.
Kislyányrokolyáim friss, kartonos illata elilant régen; -
És két mámortalan szememre hiába borult két dús, lila fürt.- - - -
Mindegy! Fejem körül már ősz hajak lágy glóriája ezüstöz
Most itt ülök; s zümmögőn, - utólszór a Lyrán, - még magányom hegyibeszédét.«
Vissza