1.067.297

kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát

A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a(z) 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Utolsó Tanúk

Gyermekként a második világháborúban

Szerző
Szerkesztő
Fordító
Róla szól
Budapest
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 347 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar  
Méret: 20 cm x 15 cm
ISBN: 978-963-405-534-1
Megjegyzés: További kapcsolódó személyek a műben.
Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó


Részlet: „FÉLT VISSZANÉZNI "
Zsenya Belkevics, hatéves. Jelenleg gyári munkásnő.
Negyvenegy júniusa
Emlékszem rá. Egészen kicsi voltam, de mindenre emlékszem
Az utolsó, amire a békeidőből... Tovább

Előszó


Részlet: „FÉLT VISSZANÉZNI "
Zsenya Belkevics, hatéves. Jelenleg gyári munkásnő.
Negyvenegy júniusa
Emlékszem rá. Egészen kicsi voltam, de mindenre emlékszem
Az utolsó, amire a békeidőből emlékszem, a mese - hogy anya mesélt nekem elalvás előtt. A kedvenc mesémet, az aranyhalról. Én is mindig kértem valamit az aranyhaltól: „Arany-halacska Drága aranyhalacska " A kishúgom is mindig kért valamit. O máshogy kért, úgy, ahogy a népmesében van: „Csuka kívánsága, szívem óhajtása " Azt kívántuk, hogy nyáron elutazzunk a nagymamához, és hogy apa is jöjjön velünk. Ő olyan vidám.
Reggel riadtan ébredtem. Valami ismeretlen hangokra.
Anya és apa azt hitték, hogy alszunk, én pedig a kishúgom mellett feküdtem, és úgy tettem, mintha aludnék. Láttam: apa sokáig csókolgatta anyát, csókolta az arcát, a kezét, én meg csodálkoztam, mert így még sohasem csókolta. Kimentek az udvarra, mire az ablakhoz szökkentem: anya apa nyakában Vissza

Fülszöveg


1985-ben Szvetlana Alekszijevics, egy ismeretlen, fiatal belorusz újságírónő egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), s mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba- s ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig „ismert" történelmet.
Ez a két könyv aztán szerte a világban megjelent, színdarabok készültek belőlük, vitatkoztak róluk; Alekszijevicset pedig mint egyúj műfaj megteremtőjét méltatták a kritikusok. Miközben a fölbolydult, széthulló Szovjetunióban sokan úgy írtak róla, mint árulóról, aki a legszentebb érzéseket tiporja sárba.
Az Utolsó tanúk száz visszaemlékezést tartalmaz, csupa szívszorító történetet olyan emberektől, akik kisgyermekként vagy kamaszként élték... Tovább

Fülszöveg


1985-ben Szvetlana Alekszijevics, egy ismeretlen, fiatal belorusz újságírónő egyszerre két könyvet jelentetett meg a második világháborúról (Nők a tűzvonalban, Utolsó tanúk), s mindkettő érzések, élmények és szenvedések szinte teljesen ismeretlen világát tárta fel. A háborús irodalomban a nők és a gyerekek addig csak mellékszereplők lehettek a férfiak mellett. Alekszijevicsnél ők kerültek a középpontba- s ezzel a női és gyermeki nézőponttal egyszeriben mintha átírta volna, pontosabbá és érzékletesebbé tette volna az addig „ismert" történelmet.
Ez a két könyv aztán szerte a világban megjelent, színdarabok készültek belőlük, vitatkoztak róluk; Alekszijevicset pedig mint egyúj műfaj megteremtőjét méltatták a kritikusok. Miközben a fölbolydult, széthulló Szovjetunióban sokan úgy írtak róla, mint árulóról, aki a legszentebb érzéseket tiporja sárba.
Az Utolsó tanúk száz visszaemlékezést tartalmaz, csupa szívszorító történetet olyan emberektől, akik kisgyermekként vagy kamaszként élték át a második világháborút. Olyan emberektől, akiknek nem volt gyerekkoruk: sokan közülük elveszítették a szüleiket, s volt, hogy a szemük előtt végezték ki őket; sokan koncentrációs táborba kerültek; sokan a partizánok között éltek, sőt gyakran tizenkét-tizen-három éves korukban már harcoltak is a németek ellen És sokan egyszerűen csak éheztek, és próbálták valahogy túlélni az iszonyatot.
Alekszijevics később ezt a könyvét is átdolgozta: az új változatban azok a visz-szaemlékezések is szerepelnek, amelyek a szovjet időkben még nem jelenhettek meg, mert túlságosan riasztó képet festettek a szovjet nép háborús hétköznapjairól.
2015-ben Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat „többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet".
Az életmű eddig öt könyvből áll: Az utópia hangjai című ciklus darabjaiból, amelyek a XX. századi szovjet történelem legtragikusabb eseményeit kutatják: a nagy honvédő háborút, az afganisztáni háborút, a csernobili katasztrófát és a Szovjetunió széthullását.
A Nobel-díj odaítélése alkalmából megjelentetett írásában a New Torker „az emlékezet őrzőjének" nevezte a belorusz írónőt. Olyan emlékek őrzőjének, amelyek gyakran annyira fájdalmasak, hogy „talán jobb lenne elfelejteni őket". Vissza

Tartalom


TARTALOM
„Félt visszanézni " 5
„Az első és utolsó cigarettám " 8 „Imádkozott a nagymamám
Azt kérte, hogy visszatérjen a lelkem " 12
„Ott hevertek, rózsaszínűén, a parázsban " 14
„De akkor is a mamámat akarom " 18
„Milyen szép német játékok " 22 „Egy marék só Ennyi maradt a házunkból 28 „És megcsókoltam a tankönyvben minden arcképet " 32 „A kezemmel szedtem össze Nagyon-nagyon fehér " 35
„Élni akarok! Élni akarok! " 37
„A gomblyukon át lestem " 39
„Nem hallottam mást, csak anya sikítását " 43
„Mi játszottunk, a katonák meg sírtak " 47 „Ügy hevertek ott, mintha még
egyszer megölték volna őket " 50
„És megértettem: ez az apám " 52
„Csukd be a szemed, fiam ne nézd " 55
„Elsírja magát, amiért ő még nem volt,
amikor még élt a papa " 59
„Elsőnek az a kislány jött " 61
„Én vagyok az anyukád " 65
„És megkérdezzük: ki szabad nyalni? " 67
„Még fél kanálka cukrot " 69
„Házikó! Ne égj! Házikó! Ne égj! " 73
„Fehér köpenyben volt, mint a mama " 76
„Néni, ültessen a térdére " 79
„És ringatni kezdte, mint egy babát " 81
„Már ábécéskönyvet is vettek nekem " 84
„Nem is legények, nem is katonák " 95
„Csak egy fiam megmaradna " 97
„Az inge ujjával törli a könnyeit " 100
„Úgy lógott a kötélen, mint egy gyerek " 103
„Az én gyerekeim lesztek " 106
„A kezüket csókolgattuk " 108
„Egy kislány szemével néztem rájuk " 111
„Soha nem mosolygott a mamánk " 113
„Nem tudtam hozzászokni a nevemhez " 115
„Nedves volt a gimnasztyorkája " 117
„Mintha az ő lányát mentette volna meg " 120 „Kézben vittek az osztagba Mindent szétvertek
rajtam a sarkamtól a fejem búbjáig " 124
„És én miért vagyok ilyen kicsi? " 128
„Vonzotta őket az emberszag " 130 „Miért lőttek az arcába? Olyan szép volt a mamám " 133
„Kéred, hogy lőjenek le " 139
„Rajtam meg egy kis kendő sincsen " 144
„Nincs kivel játszani az utcán " 148
„Kinyitom éjjel az ablakot
És a szélre bízom a levelet " „Itt ássatok "
„A nagypapát az ablak alatt temettük el " „Még lapáttal megpaskolták, hogy szép legyen " „Veszek magamnak masnis ruhát " „Hogyan halt meg, ha ma nem is lőttek? " ,^A.zért, mert mi lányok vagyunk, ő meg fiú " „Nem vagy a testvérem, ha német fiúkkal játszol " „El is felejtettük ezt a szót " „Magának a frontra kell mennie,
és beleszeretett az anyukámba " „Az utolsó percekben a nevüket kiabálták " „Mind a négyen befogtuk magunkat abba a szánba. „Az a két fiú olyan könnyű lett, mint a verebek. „Szégyelltem, hogy lányos a cipőm. „Csak sírtam és sírtam nem tudtam abbahagyni „Kézen fogtuk egymást, úgy szaladtunk " „Nem is tudtuk, hogyan kell temetni " „Gyűjtöttem egy kosárral " „A cicákat kivitték a házból. „Jegyezd meg: Mariupol, Parkovaja utca 6. " „Hallottam, ahogy megállt a szíve " „Elszöktem a frontra a nővérem,
Vera Regykina törzsőrmester után " „Arra, ahol felkel a nap " „A fehér ing távolról látszik a sötétben " „A tiszta padlóra, amit épp felmostam " „Látta-e ezt az Isten? És mit gondolt " „Milyen szép is az élet "
„Hosszúkás, keskeny csokikat
hoztak olyanok voltak, mint a ceruza "
„A láda épp akkora volt, mint ő "
„Féltem, hogy erről álmodok "
„Azt akartam, hogy a mama egyetlen gyereke legyek és kényeztessen."
„Sehogy sem akartak elsüllyedni, mintha csak gumilabdák lennének "
„Emlékszem a kék égre
és a repülőgépeinkre azon az égen.
„Mint érett tökök "
„Ettük a parkot "
„Aki sír, azt agyonlőjük "
,Anyácska és apácska: a legszebb szavak "
„Épp kibújtak a csibék Féltem, hogy megölik őket
„Káró király Pikk király "
„Nagy családi fénykép "
„Legalább egy kis dughagymát hadd szórjak a zsebedbe "
„Ma-ma mos, pa-pa ol-vas "
,Adott egy kucsmát vörös szalaggal "
„És a levegőbe lövök "
„Anya a karjában hordott az első osztályba "
„Drága kutyus, bocsáss meg
Drága kutyus, bocsáss meg "
„O meg elfutott: »Ez nem az én lányom!« "
„De hisz gyerekek vagyunk-e? Férfiak és nők voltunk "
„Ne add oda egy idegennek a papa öltönyét "
„Éjszaka sírtam: hol van az én vidám anyukám? "
_________.
„Nem hagyja, hogy elrepüljek " 325
„Mindenki meg akarta csókolni a »győzelem« szót " 328 „Az apám gimnasztyorkájából varrt ingben 330
„Piros szegfűkkel díszítettem " 332
„Sokáig vártam az apukámat Egész életemben " 336
„Onnan abból a világból " 338
Kísérlet epilógusra 349

Szvetlana Alekszijevics

Szvetlana Alekszijevics műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Szvetlana Alekszijevics könyvek, művek
Megvásárolható példányok

Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.

Előjegyzem