Utolsó Mester

Előszó

Hosszú éveken keresztül kerestem valamit. Ezalatt az idő alatt sok hozzám hasonló, kereső ember szegődött mellém Borstársként így szembesültem azzal, hogy másokban is ott motoszkál á kérdés. A kérdés, amellyel önmagunkra kérdezünk rá: Mi a dolgom a világban? Van valami célja az életemnek? Ki vagyok én?
Számtalan könyvet olvastam el a kérdésekre választ keresve még az egyetemi évek alatt, beláttam, ez nem volt elég. Később már a munka mellett eljártam különböző rendezvényekre, csoportokhoz és beszélgettem sok, önmagukat mesternek és tisztánlátónak mondó emberrel. Az előadásokon érdekes dolgokat hallottam és persze töménytelen jó tanácsot is, hogy szeressem magam; fogadjam el az életemet úgy, ahogy van; gondolkodjak pozitívan, a negatív dolgokkal pedig ne is foglalkozzak...
Nagyon komolyan vettem a fejlődésemet, mert éreztem, hogy minden alkalommal, amikor elmegyek egy helyre, és azt az időt önmagamra szánom, elindul bennem valamit. Volt, hogy általam kedvelt szerzők művét többször is elolvastam és próbáltam a tőlük gyűjtött magvas gondolatokat ezeket beépíteni az életembe. Mindent, amit csak hallottam, elraktároztam magamban: figyeltem a gondolataimat, szuggeráltam magamba az elérni kívánt vágyaimat, hogy milyen szeretnék lenni, milyen munkát szeretnék, milyen párt szeretnék találni stb. Egy idő után már nemcsak magamnak kezdtem mindezeket mondogatni, hanem a környezetemnek is, ami többé-kevésbé pozitív visszajelzéssel szolgált. Vissza