Útmutató az óvodai nevelés programjához

Előszó

1971. szeptemberében életbe lép az új óvodai program, első évben a kiscsoportban, majd folyamatosan felmenően. Ha a gyermekotthonok nevelői gondosan áttanulmányozzák a programot, látni fogják, hogy az nem egyszerűen a régi kézikönyv módosítása, bővítése vagy rövidítése. Új szemléletet tükröz. Ez az új szemlélet tette szükségessé megalkotását. Két oldal felől vezetett az út az új szemlélet kialakításához. Az egyik nevelési céljainknak a 3-6 éves gyermek életkori sajátosságaival való egyeztetése: nemcsak alkalmazkodás e sajátosságokhoz, hanem e sajátosságok minél teljesebb kiaknázása. Mindig tudtuk, hogy a 3-6 éves gyermek központi tevékenysége, értelmi képességeinek és érzelmi életének legfőbb fejlesztője a játék; tudtuk azt is, hogy az óvodás korú gyermeket mennyire jellemzi aktivitása, de ugyancsak jellemző rá érdeklődése,mindent megtudni, megismerni akarása. Régi kézikönyvünk is hangsúlyozta ezt, de nem eléggé vonta le a belőle folyó következtetéseket. A zsúfolt napirend nem engedett elég időt a gyermek játékának; nem nyújtott elég teret tevékenysége gyakorlására, nem állítottuk szellemi tevékenységét próbára tevő feladatok elé. Azáltal, hogy az első perctől kezdve szoktatással, fegyelmezéssel készítettük mondanivalónk meghallgatására, nem hagytuk kibontakozni igazi érdeklődését. Hirdettük, hogy az óvoda elsőrendű célja a nevelés, a gyermek személyiségének fejlesztése, de ezt, a közösségi nevelésen belül egyéni bánásmódot kívánó feladatot az óvónő, megint csak a napirend zsúfoltsága miatt, nehezen tudta teljesíteni. Az új program itt hoz alapvető változást. A napirendet levegősebbé teszi, így sokkal több alkalmat nyújt egyrészt a gyermekek játéka számára, másrészt arra, hogy tevékenységi módjukat, - azt, hogy játszani, rajzolni, nézelődni vagy beszélgetni akarnak-e - maguk válasszák meg. A kiscsoport kötetlen foglalkozásai nem kényszerként tukmálják a gyermekekre az új ismereteket, hanem érdeklődésükre építenek. Vissza