Ütközés

Előszó

Részlet:
"Egyszerre hárman is hívták a mentőket. Szinte versenyt hívtak, vajon melyiküknek kattan be hamarabb a gyorssegélyszolgálat hívógombja. Hárman szórakoztak a mobiltelefonjaikkal, és hogy kinek volt még szabad egysége az ilyen fölöslegesnek tűnő intermezzókra a telefonkártyáján, azt már igazán senki sem tudta volna megmondani. Az igaz, hogy a vörös köpcös hamarabb kapta elő a parányi Ericsonját, és ha az udvariassági szabályokat vették volna figyelembe, akkor annak a választékos külsejű hölgynek adtak volna elsőbbséget, aki szintén jól láthatólag ki akarta venni a jussát a társadalmi problémák megoldásából - és mégis: a szakállas úriember gyakorlottabbnak bizonyult mindkettőjüknél. Amolyan hatodik érzékkel, mint egy modernkori vadnyugati cowboy, olyan ügyességgel nyomta le az előre beprogramozott segélyszolgálat nyomógombját. így, modernizáltan már természetes, hogy neki sikerült, neki kattant be a vonal. Mosolyogva, kissé elhúzva a száját szólt bele a mobiltelefonba. Elhúzott, gúnyos szájjal és a félresikeredett csúfondáros mosolyával akaratlanul is a másik kettő felé pislantott győzelemittasan, kissé sunyin, mintha elnézést kérne az elsőbbség miatt. Ilyen természete volt.
- Halló?... Jó napot!... A főpályaudvarról hívok... - kezdte nagy hangon. - Egy embert úgy látszik elkapott a gépszíj... Azt hiszem, beindult valamitől... - mondta, és önkéntelenül is a csavargó külsejű ember irányába nézett, aki ott állt néhány lépésnyire tőle a digitális kijelző alatt a vonatpályaudvar utasaitól körülvéve..." Vissza