Előszó
Ezek az írások nem útirajzok, mint a könyv címéből sejteni lehetne, nem is úgy íródtak, mintha előre könyvbe készültek volna. Olyan írásokat gyűjtöttem itt össze 1945-től máig, amelyeket nagyobb munkák írása közben vagy azért írtam meg, mert a véleményemet kérték, vagy azért, mert nem kérték. Nem tanulmányok hát ezek, nem «essay»-k, hanem inkább csak «reflexiók», vélemények, kért vagy kéretlen beleszólások, vitatkozások és ítélkezések.
Ebből következik természetesen, hogy nincs a könyvben semmiféle előre meghatározott rendszer, nem akar különösképpen se ismertetni valamilyen tényeket, se bizonyítani valamely eszméket. Mindegyik írás, vagy legalább is a legtöbb, ahhoz az ügyhöz - kérdéshez, témához, tárgyhoz, íróhoz, könyvhöz - tapad, amelyikről éppen szó van benne.
Ha mégis van valami, ami összefogja ezeket az írásokat, ami alkalmassá teheti őket arra, hogy együtt, könyvben is megjelenjenek, az elsősorban az író világnézete és gondolkozása. Mert egyéni változataikban lehetnek ezek az írások vitathatók, még erősen problematikusak is, de mindenképpen hozzátartoznak a kornak és írójuknak a szellemi arcképéhez. Már pedig ha ez az arckép fontos - ezt nem nekem kell eldönteni - akkor - s ezt én is mostanában tanultam meg - sokkal jobb, ha az író az őt szenvedélyesen érdeklő gondolatokat és a fontosabb véleményeit külön cikkekben, vagy akár jegyzetekben írja meg, mintsem a regényeit, elbeszéléseit terhelné velük, mert azok ott nem is mindig illő helyükön vannak. De ha az ember - az író - nem tud tőlük szabadulni, hát beleírja őket. Ezt, azt hiszem, nem kell nagyon bizonygatni, példa rá a fél-világirodalom. Természetesen példa erre az én eddigi írói munkásságom is. Általános kritikai kifogás némely könyveim ellen, hogy sok bennük az ismeretlen anyag és sok bennük a gondolati teher. Én ezen nem vitatkozom, éppen eleget vitáztam más dolgokon, - tanú rá ez a könyv is - de éppen ezért, a fontos, vagy fontosnak vélt gondolataimat és véleményeimet ebben a formában szeretném a lapok és folyóiratok múlandó világából a könyvek tartósabb világába átemelni.
De mivel az ilyen írások csak a másik fél szavával együtt adnak teljes, vagy teljesebbnek vélt képet, ha nem is a kérdéses problélmáról, de legalább a két író vagy két felfogás vitájáról, így az olvasó elnézését kérem, ha az írások néhol egy párbeszéd egyik felének hatnak. A másik fél véleményét én nem írhatom ide, mert akkor ez a könyv nem az én könyvem volna, de a másik fél szavát az olvasó úgyis megtalálja vagy az illető írók írásaiban, vagy az önmaga gondolataiban. /Budapest, 1953. őszén, Veres Péter/
Vissza