Útirajzok 2010

Előszó

Rajzaim valójában sajátos naplólapok - Kínával, Pekinggel, és a klasszikus kínai tusfestészettel való találkozásomról -, már nem tudhatom, hogy ez vagy az a jellegzetesség a valóság képi leírása-e, vagy azoknak a formáknak a megfogalmazása, melyeket egy európai lát a szemével a feljövő Keletről.
Hamvas Béla írja "A kínai tusrajz" című művében: "A kínai tusrajznak két eleme van: az egyik a fekete vonal és folt, a másik az üres fehér tér. Amíg a rajzot európai módra, úgy néztem, hogy a fekete vonalból és foltból indultam ki, és a fehér teret merő környezetnek láttam, abból semmit sem értettem. Azt hittem, hogy valamely tárgy, vagy táj, vagy jelenet ábrázolása.
Szerencsés pillanataim egyikében észrevettem, hogy nem két egyenrangú formáló erőről van szó. Nem. A fehér nem a környezet, a passzív tér, üresség, semmi, esetleges. Nem és nem. Inkább a fehér alakítja a feketét (vonalat, foltot), mint a fekete a fehéret. A formateremtő hatalom a fehér.
Az űr, a semmi. A meghatározhatatlan. Az infinitezimális. Az európai szem számára csak a fekete vonal és folt van. Csak azt látja. Csak azt tekinti létezőnek. A teret, a fehéret, az űrt észre sem veszi. Szerencsés pillanatomban egyszer nem a feketéből indultam el a fehér, hanem a fehérből a fekete felé. Ez volt az a pillanat, amikor a kínai tusrajzot megértettem.
Ugyanakkor megértettem azt is, hogy bár a fehér van "kívül", a fehér a "környezet", a "tér" - mégis tulajdonképpen ez az, ami belül van; és ez a tartalom, a személy és az idő. Mindez azon múlott, hogy nem az érzékileg tapasztalható feketéből néztem a fehérbe, hanem a meghatározhatatlan fehérből a feketébe.
("A szubjektum az a hely, ahonnan a valóság látható.,
Nem a tárgyba helyezkedtem, hanem a formáló erőbe, nem az objektumba, hanem a szubjektumba. Nem a reálisba, hanem a mágikusba."
Minden ecsetrajz a rizspapír kényes technikájának köszönhetően - a papír vékony, mint egy hártya, organikus, és olyan érzés festeni rá, mintha üvegtészta lenne - olyan jótékony koncentrációt és szigort kényszerített rám, amilyenről nem is álmodtam. Vissza