Útinaplóim (dedikált példány)

Előszó

Kedves Olvasóim!
Amikor több mint fél-évszázaddal ezelőtt elkezdtem útinaplókat írni, soha nem jutott eszembe, hogy valaha én ezeket nyilvánosságra hozom, legalábbis barátaim és ismerőseim körében. A fiatalkori naplóim nemigen tarthatnak igényt az érdeklődésre, azok banalitása, és érdektelensége miatt. Több tíz éven át nem írtam naplókat, pedig ez alatt is igen sokat utaztam, mint zongoraművész szerte Európában mindaddig, amíg nem költöztünk az Amerikai Egyesült Államokba.
1984 óta írom naplóimat egyre sűrűbben, és az utolsó húsz évben pedig majdnem minden évben, ahogy utazásaim egyre nagyobb és átfogóbb méreteket öltöttek szerte a világban. Az a néhány barát és ismerős, akiknek egy-egy példányt odaadtam elolvasás céljából, mind érdeklődéssel olvasták és egybehangzóan ösztökéltek arra, hogy ezeket kiadjam, ha nem is hivatalosan könyv formájában, melyeket könyvesboltokban árulnak, de legalább száz valahány példányt az érdeklődők számára, akik maguk-is szeretnek utazni, vagy legalábbis ez a témakör érdekli őket.
Hivatásomnál fogva óriási előnyben volt részem, hogy mint zongoraművésznek, (aki foglalkozása és szerencsés kapcsolatai révén,) nemhogy nem fizetett komoly, néha óriási összegeket, (amit különben sem tudott volna megtenni), például a „QUEEN ELIZABETH 2", a világ akkoriban legnagyobb óceánjáróján tett utazásokért, hanem ENGEM FIZETTEK fejedelmi módon érte.
Több, igen látványos utazást tettem kocsival az amerikai kontinensen, amikről nem készült napló, mint például St. Louis, Calgary, (Kanada,) Sziklás hegység, Vancouver, Seattle, stb. le egészen Los Angelesig 1985-ben, ami hozzávetőlegesen 3500 km volt. Vagy pedig családommal, kocsival végig Amerikán, mialatt megnéztük a Mount Rushmore-t, ahol négy amerikai elnök gigantikus fejszobra van kifaragva egy hegy oldalában.
Yellowstone Park, Salt Lake City, (a mormonok központja,) Las Vegas, a félelmetes Halál Völgye, stb. 1978-ban.
Vagy a két hetes hajóút Mexikó nyugati partja mellett egészen le a Panama csatornáig 1995-ben.
Itt-ott megemlítettem az árakat, de csak akkor, ha azok túl magasak, vagy túl alacsonyak voltak. Talán szükségtelen mondani, hogy ez utóbbiak igen ritkán fordultak elő. Továbbá azt se felejtsük el, hogy a jelzett árak 10-15-20 évvel ezelőtt voltak érvényben, és ezek manapság azóta több száz százalékkal emelkedtek meg. (A forintra való átszámítás pedig az akkori ingadozó árfolyamokat követte, így azok vásárlóértéke ingadozott az itthoni pénznem pillanatnyi helyzetétől). Vissza